Érzelmi - pszichés lelki problémák

Érzelmi - pszichés problémák lelki betegségek

UNALOM

Amikor azt mondom, unatkozom, akkor az azt jelenti, hogy nem használom ki az erőmet és a teljesítőképességemet. Miért van ösztönzésképpen mások társaságára szükségem? Az unalom melankóliát jelent, amely hosszú távon depresszióba sodor, ha nem lépek. A melankólia az életemben jelen levő hiányérzethez, űrhöz kapcsolódik. Tudatosítom ezt az állapotot. Hagyom, hogy a felettes énem vezessen, mivel birtokában vagyok az ehhez szükséges minden erőnek és forrásnak. Elfogadom, hogy hallgatnom kell a belső hangomra. A meditáció és az energetikai kezelések segíthetnek engem ebben. Az én feladatom a saját életem irányítása, hiszen teljes és önálló vagyok a világomban.

TÜRELMETLENSÉG

A türelmetlenség olyan belső stresszes állapotra, bizonytalanságra vagy feszültségre utal, amely megrendít engem és az idegrendszeremre is kihat. Ingerlékenyebbé válok a kommunikáció során, mindent gyorsabban csinálok. Arra lenne szükségem, hogy szánjak egy kis időt a lazításra, és megtaláljam az ingerlékenységem forrását.

SZOMORÚSÁG

A szomorúság állapot, amelyre rosszkedv és melankólia jellemző. Egy mély szomorúság cukorbeteggé is tehet engem. Az egész testem visszautasítja az életörömöt. Az a benyomásom, hogy semmi sem mosolyog rám vissza, érzem a bennem lüktető fájdalmat, a szívem meghasad a kíntól, ez a hatalmas üresség mintha szét akarna terjedni bennem azért, hogy ennek a „kíngolyónak" helyet adjon. Azt szeretném, hogy ez a kín szétrobbanjon bennem, tartalmas életre és melegségre van szükségem, amely forráspontig hevítené a belém szorult könnycseppeket, amelyek úgy hagyhatnák el a testemet, ahogy a gőz az égbe száll. Így ezt az ürességet gyengédséggel és kedvességgel tölthetem be. A sötét, borús gondolatok eltűnnek majd, újra dinamikussá válok, és visszatér az életkedvem.

SZORONGÁS 

A szorongásra általában lelki zűrzavar, zavarodottság jellemző, amelyben úgy érzem, korlátok közé vagyok szorítva, és a vágyaim megfojtanak.

Úgy érzékelem, az életterem olyan korlátok közé van szorítva, amelyek valójában nem is léteznek. „Fogolynak", „csapdában" érzem magam. Elfogadom, ha az emberek elözönlik a pszichikai teremet, és ez nálam egy bizonyos belső megszorítást, szorongatottság érzését, „összehúzódást" eredményez. Ezért mellőzöm a saját személyes igényeimet, és inkább másoknak kívánok megfelelni, hogy kivívjam azt a szeretetet, amire szükségem van (még akkor is, ha erre más mód is lenne). Ez a belső megszorítás, szorongás arra késztet engem, hogy érzelmeimet, érzéseimet az egyensúlyom kárára felnagyítsam. Mivel ködös világban élek, az önbizalmam elszáll, és reményvesztettség lesz úrrá rajtam, feladom a küzdelmet. Melyik lehet az a helyzet, amelyben fiatalként annyira megnyomorgatottnak éreztem magamat, hogy még manapság is mindig hűségesen reprodukálom ezt a berögzült gondolatsémát? Testem számára természetes, hogy a legfontosabb pszichés, lelki igényeim ki legyenek elégítve, legyen levegőm, hogy lélegezhessek, legyen elegendő tér köztem és a többi ember között, szabadon dönthessek arról, hogy mi a jó nekem. Ha mostantól elsősorban az élettel kapcsolatos elvárásaimra válaszolok, nagy esélyem van arra, hogy mások elvárásait meghagyjam nekik, és így biztosabb lehetek abban, hogy velük is harmóniában leszek. Úgy, hogy meghagyom nekik, tiszteletben tartom saját gondolat- és cselekvési szabadságukat, mert emlékeznem kell arra, hogy ha megfulladok valamitől, valami nyomaszt, akkor az azért lehet, mert én tudatosan vagy tudat alatt megfullasztom az embereket magam körül. A szorongás olyan ijesztő és gyakran megnevezhetetlen feszültséggel járó ideges vagy nyomasztó várakozás, amikor valami bekövetkezésétől tartunk. Kapcsolódhat egy konkrét nyomasztó, szorongásra okot adó valós veszélyhez is (mint haláleset, személyes katasztrófa, büntetés). Azonban a szorongás esetében inkább olyan félelemről van szó, amely nem köthető semmilyen azonnal érzékelhető vagy kifejezhető dologhoz. Ezért a szorongás mély okainak megtalálásához általában a gyermekkoromig kell visszamenni, mivel ez gyakran az elhagyottságtól, egy szeretett személy szeretetének elvesztésétől, és a szenvedéstől való félelmekhez köthető. Amikor újra hasonló helyzetbe kerülök, a szorongás újra felszínre tör bennem. Bármikor, amikor ez a félelem újra megjelenik, vagy ha egy ilyen valós vagy akár képzeletbeli helyzetet élek meg újra, ezt a tudatalattim egyfajta vészjelzésnek fogja fel, amelyben vészhelyzetet érzékel, és a szorongás még erősebben jelentkezik. Gyerekként a szorongás általában a sötéttől való félelemként konkretizálódik, ölt alakot, vagy a gyerek hajlamos lesz magányába zárkózni. Mostantól bátorságot, bizalmat viszek az életembe azért, hogy jobban tisztelhessem saját magamat, és a többieket pedig hagyom, hogy szabadon gondolkodhassanak a dolgokról, és az életemből kiűzök minden bűntudatot. így „tisztábban" fogok látni, és még inkább világosan látom a dolgokat az életemben, amelyben folyamatosan előre haladok.

SZENILITÁS

Az öregedéssel kialakuló testi és pszichés képességek romlását szenilitásnak nevezzük. A szenilitás olyan betegség, ami menekülési jelez. Visszatérek egyfajta gyermeki állapotba, és annak védelmező biztonságérzetét is visszanyerem. így azt választom, hogy mások foglalkozzanak velem, azt akarom, hogy ők vállaljanak fel minden felelősséget. Ha szenilis vagyok, akkor fel kell ismernem, hogy nem szükséges a menekülés. Ha le

akarom „aratni" az annyira vágyott figyelmet, amelyet nekem szentelnek majd, akkor ezt nekem kell „elvetnem". Isteni védelem alatt állok, békében és biztonságban élek. Az életem minden percében tudatára ébredek az Univerzum erejének.

STRESSZ

Minden olyan helyzet, ami a szervezetemtől nagyobb igénybevételt követel, stresszel jár. Ez a stressz lehet pszichikai eredetű (a környezetem nyomása), fizikai (a testem nagy igénybevétele, munka, sport, meleg vagy hideg), kémiai vagy biokémiai (gyógyszerek, kemoterápia, hormonális változások). Összegezve azonban megállapíthatjuk, hogy a stressz önmagában kevésbé fontos szempont, a lényeges az, ahogyan én a stresszre reagálok. A stressz lehet ugyanúgy pozitív, ösztönző és kreatív, mint fenyegető is testem számára. Aszerint, hogy hogyan reagálok különböző eseményekre, helyzetekre, érzésekre és nehézségekre, a stressz káros vagy hasznos is lehet. Fontos megállapítanunk, hogy egy boldog esemény is okozhat stresszt. Nyerhetek akár egymilliárd forintot a lottón, mégis depresszióba eshetek, mivel az lesz az érzésem, hogy annyi mindenen kellene változtatnom az életemben, de félek, ez nem fog sikerülni: Megtarthatom az állásomat, ahol általam tisztelt emberekkel dolgozom együtt? A barátaim ugyanolyanok maradnak majd velem? El kell majd költöznöm? Képes leszek majd a változásokhoz igazodni? Fontos, hogy mélyen magamba nézzek, és megvizsgáljam a reakcióimat, motivációimat, viselkedésemet, ahelyett, hogy a külső eseményeket szidnám, és tenném felelőssé. Megtanulok relaxálni, lazítani és felismerni, hogy a stressznek ugyanúgy lehetnek pozitív hatásai is.

SÍRÁS

Kapcsolódjon bár örömhöz, szeretethez, félelemhez vagy csalódáshoz, a sírás egy érzelmi túltelítettség állapotától, a túl erős érzelmektől szabadít meg engem. Lehet, hogy olyan jeleneteket kellett végignéznem, amiket elviselhetetlennek, szörnyűnek tartottam, de rajtam kívülálló okok miatt meg kellett néznem az elejétől végig. Azért is sírhatok, mert nem vagyok képes az érzelmeimet mások felé kommunikálni. A sírás a szomorúság, a csalódottság kiürítése magunkból, feladata a belső „nyomás" csökkentése. Az is lehet, hogy figyelemfelkeltés céljából vagy szimpátia elnyerésére használom könnyeimet, szeretném, ha foglalkoznának velem. Az elzáródott könnycsatorna arra utal, hogy zárlat van a szabad önkifejezésemben, amely talán ahhoz a hiedelemhez kapcsolható, hogy „sírni gyerekes dolog". A szemeimet elhagyó könnyáradat a látásomat is korlátozza, talán azért, mert, félek attól, hogy bizonyos dolgokat nem látok majd megvalósulni. Tartozom magamnak annyival, hogy nem tartom vissza a könnyeimet, amely engem felkavaró érzelmektől képes megszabadítani, és a gyógyulást és az újra feltöltődést hozza el számomra.

SAJNÁLAT

Ha sajnálattal vagyok teli, akkor testemet fájdalommal, búval, elégedetlenséggel „táplálom". A sajnálkozásaim felemésztenek belülről, és az energiaszintemet lecsökkentik, a betegség számára termékeny talajt készítenek elő. Megtanulom, hogyan álljak hozzá pozitívan a dolgokhoz, tudatában annak, hogy mindig mindent a legjobb tudásom szerint teszek. Tanulok a múltamból, és ez lehetővé teszi számomra, hogy tapasztalatot szerezzek, és jobbá, bölcsebbé váljak.

ROSSZKEDV

Az általános rosszkedv, letörtség egy bizonyos szorongás, aggodalom vagy szomorúságformához köthető, amely gyakori sírásokban, magányosság érzésében nyilvánul meg. A szívem sérült és fáj, mivel egy fájdalmas és sajnálatos tapasztalaton vagyok túl. A rosszkedv néha állandósulhat, néha csak ideig-óráig tart. Meg kell keresnem ennek a valódi, mélyebb okát, amely néha tudat alatti. Egy-egy gyermekkori sérülés vagy öntudatra ébredés, önmegismerés, felismerés újra felszínre kerülhet évekkel később is. Nyitott maradok mindarra, amit épp megélek, és gyorsan megnevezem a rosszkedvem valódi okát, hogy ezen változtathassak. Elfogadom önmagam megismerésének tapasztalatát, és interiorizálom, magamévá teszem. így újra örömöt lelek majd az életemben, és csak gyarapodok erről a tapasztalattól.

ROSSZULLÉT

A rosszullét nem egy betegség, hanem inkább egy általam érzett, változó intenzitású kellemetlenség. A rosszullétet ugyanúgy kell „megfejteni", mint a betegségeket. Azonban a tünetek felületesebbek, jelentéktelenebbek, és a kellemetlen közérzettől az ájulásig terjedő széles skálán mozoghatnak. Ugyanúgy, mint a betegségek esetében, a rosszullét is egy tudatos vagy egy tudat alatt működő konfliktus, trauma következménye. A rosszullét lehet átmeneti, múló rosszullét is, azonban jelezhet egy olyan megoldásra váró belső konfliktust is, amit orvosolnom kell, mielőtt még ez az üzenet erőteljesebben, betegség formájában jelentkezne.

RÖGESZME

A rögeszme az elme betegsége. Amikor valami vagy valaki a rögeszmémmé válik, akkor minden energiámat, minden figyelmemet a rögeszmém tárgya felé fordítom. Ezek a gondolatok állandó és fenyegető jelleggel ismétlődnek. Azonban mindemellett tudatában maradok annak, hogy ezek a gondolatok irreálisak. Semmi más nem létezik számomra. Ha rögeszmés személyiség vagyok, akkor nagy valószínűség szerint egy kétségekkel teli, döntéseit nehezen meghozó ember vagyok, és olyan kettősségeket élek meg, mint a szeretet-utálat együttes érzése, magammal és másokkal szemben. Rögeszme több formában is jelentkezhet: ez lehet valakivel vagy valamivel szemben érzett fóbia, olyan jellegű gondolatismétlések, mint pl. „mi lenne, ha..." (a kétség őrülete), vagy olyan kényszerbetegség, ami bizonyos, negatív következmények nélküli cselekedetek végrehajtására késztet, de önpusztítóak, öngyilkos jellegűek is lehetnek, amiket azonban sosem követ valóságos tett. Legtöbbször szorongó félelemmel gondolok olyan dolgokra, amelyek hanyagságból vagy személyes hibából „megtörténhetnek" velem, amelyet el kell kerülni. Az én elsőbbségem az, hogy ezt a rögeszmét, akár tudat alatt is, táplálhatom. A gondolataim lebénultak. A rögeszmém tárgya táplál engem. Ezzel nagy belső űrt és nagy bizonytalanságot kompenzálok. Azért, hogy rögeszmés legyek, nagy belső feszültséget, aggodalmat kell éreznem, ideje tehát, hogy találjak egy olyan dolgot az életemben, amely több nyugalmat és belső békét hoz el az életembe. így jobban tudok profitálni abból, amit az élet nyújt.

REMEGÉS

A remegés a test felső végtagjait és főleg a kezeimet érinti. Ezek olyan szabálytalan, irányíthatatlan mozdulatok, amik nagy düh, félelem vagy fizikai gyengeség következtében jelennek meg. Mivel úgy érzem, csapdába kerültem, az izmaim megfeszülnek, és elkezdenek remegni. Olyan vagyok, mint egy kitörésben levő vulkán, forr bennem a méreg. Az is lehet, hogy ez a remegés egy olyan hír vagy információ következtében fog el, amelyeknek tudatosan nem akarom látni a következményeit. Ilyenkor konfliktus van a tudatos és a tudat alatti részem között. A két rész közötti feszültség egy akaratom ellenére bekövetkező remegést provokál valamelyik testrészemben (karok, arc, lábak, törzs). Ez lehet egy olyan kérdés következménye, amelyet évek óta újra és újra felteszek magamnak, és amelyre megvan a válaszom, azonban kételkedek annak igazságában. A válasz megtalálásának vágyából fakadó, a tudatalattimban felhalmozott energia remegés formájában szabadul fel. Megtanulom megtalálni és elfoglalni a helyemet a világban, ellazulok, és egyszerre csak egy napot élek.

PSZICHÓZIS (általában)

A személy tartósan fennálló tudatzavara, melyben az észlelés, a valós világhoz való kötődés, valamint az onnan érkező ingerek felfogásának képessége súlyosan károsodik. A beteg a feltisztult periódusain kívül nem rendelkezik ép tudattal. A betegre öntudatának eltorzulása, mások és a külvilág torz megítélése, érzékenység, intelligencia, szigorú ítélkezés jellemző. Úgy él, mintha idegen lenne ebben a világban. A paranoia és a skizofrénia különféle pszichózisok. Ha ebben a betegségben szenvedek, akkor el akarok menekülni attól, aki vagyok, és cl akarok menekülni ebből a testből, amit nem fogadok el. Rosszul érzem magam, az a benyomásom, hogy nincs többé identitásom, mert hagytam, hogy az engem körülvevő emberek elnyomjanak engem. Eléggé gyenge az önértékelésem, és minden eszközzel megpróbálom megszerettetni magam, figyelmet akarok kicsikarni. A pszichózis lehet olyan esemény következménye is, amelyben annyira nagy érzelmi megrázkódtatást éltem át, hogy el akartam magam határolni a valóságtól. Az elmém, nem értvén a dolgot, a következő kérdést tette fel: Ez miért épp velem történt meg? A tudatalattimban elrejtettem bizonyos eseményeket, érzelmeket, azonban azok még mindig ott vannak, és előbb- utóbb szembe kell majd néznem velük, hogy le tudjam vonni belőlük a tanulságot. Az engem tudat alatt irányító, és impulzív viselkedésre késztető eseményeket kiszabadítom mentális börtönükből, és visszanyerhetem az életem feletti irányítást. A gyermekpszichózis a gyermek és szülei közti zavart viszonyból származhat. Én, mint gyermek, a mentális fejlődésemben egyfajta közömbösségbe, tétlenségbe és stagnálásba zárkózom, egy olyan elszigetelt világba, amely nem közvetíthető, és amely a védelmemet szolgálja. Olyan, mintha nem lennék képes megtalálni a helyemet, és felelősséget sem tudnék magamért vállalni. Az a benyomásom, hogy nem válhatok azzá, akinek a szüleim engem látni akarnak, mert őket is a velem kapcsolatos félelmeik, vágyaik irányítják.

PSZICHÓZIS - PARANOIA

Üldöztetési, szerelmi, féltékenységi tévképzet, téveszme. A legtöbb lelki alaptevékenység zavartalan. A paranoiás viselkedés egyfajta kisebbségi érzésből fakad, tiltakozással, kompenzálással, megtorlással vagy büntetéssel egyenértékű. A paranoiás embernek rögeszméi, mániái, fixa ideái vannak, és minden figyelmét ezekre irányítja. Ha paranoiás vagyok, akkor mindig áldozatnak érzem magamat, és állandóan lesben állok. Az érzelmi sérüléseim, nagy érzékenységem, a bennem lakozó félelmek és megbánások azokkal a tapasztalatokkal kapcsolatosak, amelyeket kudarcként könyveltem el. Mindez menekülésre késztet engem, és arra, hogy elvágjam magam egy olyan valóságtól, amellyel nehezen nézek szembe. Tudatosítanom kell magamban, hogy a negatív rögeszmés gondolataim károsak számomra, és előnyösebb lenne, ha az életemmel szemben minél több felelősséget felvállalnék, mivel képes vagyok azt úgy alakítani, ahogyan én szeretném.

PSZICHÓZIS - SKIZOFRÉNIA

A skizofréniát a valósággal való kapcsolat elvesztése (pszichózis), hallucinációk (általában hangok hallása), téveszmék (téves vélekedések), abnormális gondolkodás, eltompult érzelmek (az érzelmek beszűkülése), a motiváció csökkenése, valamint munkahelyi és szociális zavarok jellemzik. A betegség pontos oka még nem ismert, a jelenlegi kutatások szerint öröklődési és környezeti tényezők együtthatása lehet a felelős. A skizofrénia rejtőzködés, kísérlet arra, hogy mások előtt elfedjem valódi identitásomat. A skizofrén ember gyakran nagyon merev családi környezetben nőtt fel, amelyben elvesztette valódi identitását. Mivel már nem tudom, ki is vagyok valójában, elhatározom, hogy valaki mássá válok majd – ez az „én vagyok" teljes elutasítása. Az általam megélt dolgok olyan intenzívek, hogy betegségem reakció az engem érő túl nagy stresszre. Az a benyomásom, hogy a helyzetemre nincs megoldás, tehát az egyetlen túlélési esélyem a menekülés. Skizofrénként gyakran nagyon erős intellektussal rendelkezem. Szükséges annak megértése, hogy mi történik bennem, ahelyett, hogy egyszerűen csak elfogadnám azt. Skizofrénként általában fenyegetettségben élek, ezért átváltoztatom a valóságot. A dolgokat hajlamos vagyok eltúlozni. Ha gyermekkoromban (főleg 12 éves koromig) valami lelki sérülés ért, elutasítás, alávetettség, düh, meg nem értés, elhagyatottság formájában, akkor hajlamos leszek a valóság elferdítésére, amikor felnőttként valami újra működésbe hozza ezt a sérülést. Ez olyan, mintha tudat alatt bizonyos, mechanizmusokat fejlesztenék ki annak érdekében, hogy ne kelljen újra megélnem ezt a fájdalmat, vagy ennek a régebben megélt fájdalomnak az emlékét. Fel kell fedeznem azt a csodálatos lényt, aki vagyok, vállalnom az életemért a felelősségét.

ÖSSZENÖVÉS

Ha túlságosan ragaszkodom valamihez, például negatív, egészségtelen vagy helytelen gondolatokhoz, bosszúsághoz, gyűlölethez, valakivel szembeni dühhöz, bűntudathoz, illuzórikus álmokhoz, vagy túl nagy hangsúly kerül az életemben a családra, az otthonra (tyúkanyó leszek), megnő az esélyem arra, hogy bizonyos belső szerveim összenőjenek. Haraghoz kapcsolható gyulladás vagy elfojtott érzelmekből származó daganat következményeként az elváltozás kóros is lehet. Összenövés a két szerv közölt található kötőszövet mentén jön létre. Elhatározom, hogy elengedem a múltat, a régi negatív gondolatokat, amelyek a boldogságom útjában állnak. A jelen pillanatnak élek, és az életem minden percét élvezem.

ŐRÜLET

Az őrültség, vagy más néven elmezavar, akkor lép fel, amikor úgy érzem, nem bírom tovább, és elutasítom a világot, amelyben élek. Úgy érzem, mindenhonnan támadnak, üldöznek, legfőképpen a saját családom. Számomra az élet csak szenvedés. Bezárom magam a saját kis világomba, ahol nagyon jól elvagyok. Semmi nem ér el hozzám. Én így vágom el magam véglegesen a családomtól és a külvilágtól. Ez egyfajta menekülés. Számomra az élet csak szenvedést jelent. Ha szeretetre és megértésre találok, akkor kiszabadulhatok ebből az őrületből. Ha úgy érzem, hogy az őrület lassan „hatalmába kerít", akkor kézbe kell vennem magamat, és az életemet, el kell fogadnom , minden történés ezért van, hogy felelősebben, szabadabban élhessek, és ura legyek saját sorsomnak. így sokkal könnyebben fogok boldogulni azokkal a helyzetekkel, amelyekkel szemben találom magam.

ÖNCSONKÍTÁS

Az öncsonkítás saját magamon elkövetett sérülések, sebek okozását jelenti. Lehetséges, hogy ez a viselkedés egy zavart mentális állapot, pszichózis, skizofrénia következménye. Mindemellett, ez az állapot nagy bűntudatot is takarhat, amely egy magam ellen fordított dühöt jelez, mivel nem érzem magam méltónak arra, hogy az legyek, aki vagyok. Arra is használhatom ezeket a sérüléseket, hogy figyelmet vívjak ki magamnak, figyelmet, amit azonosítok a szeretettel. Olyan, mintha fizikailag akarnám kivetíteni a belső szenvedésemet azért, hogy megszabadulhassak tőle, és napvilágra kerüljön a szeretet iránti igényem. Bizonyos, hogy ilyen helyzetben külső segítségre van szükségem. Először belső segítséget kérek, aztán körülnézek a környezetemben, ki az, aki nekem segíthet az önbecsülésem, életörömöm újra megtalálásában, amihez nekem is jogom van.

ÖNGYILKOSSÁG

Ha foglalkozom az öngyilkosság gondolatával, akkor saját magam elpusztításán gondolkodom. Úgy érzem, nincs több energiám, ez a gondolat állandóan foglalkoztat. Melankolikussá, búskomorrá, magányossá, keserűvé válok. Nem tudom már a külvilággal felvenni a kapcsolatot. Annyira szenvedek, hogy már nem vagyok képes meglátni a fényt az alagút végén. Az öngyilkosság menekülés. Feltehetem magamnak a kérdést, mitől akarok elmenekülni: a belső fájdalmamtól, a felelősségeimtől, a belső űrtől, a szeretetéhségemtől, szeretethiányomtól? Ha drogot, alkoholt fogyasztok, és szegényesen táplálkozom, akkor hajlamosabbá válok öngyilkos gondolatokra. Elhatározom, hogy bízom a dolgokban és az emberekben, becsukom a szemeimet: a fény a szívemben van. Beszélek valakinek az általam megélt elkeseredettségről, vagy csak leírok mindent egy papírra, és segítséget kérek egy szakembertől.

NYUGTALANSÁG

A nyugtalanság izgatottságot, szorongást, rettegést, szorongó félelmet takar. Egy olyan megélt, belső bizonytalanságból származik, amely nagyon érzékennyé tesz engem. Lehetséges, hogy ennek a nyugtalanságnak a forrását a gyermekkoromban kell keresni, főleg akkor, ha fizikai vagy társadalmi bizonytalanságban éltem, ha úgy éreztem, hiányt szenvedek érzelmileg, vagy elhagytak, magamra hagytak. Ez a nyugtalanság újra megjelenhet felnőttként, amikor ismét megélek a gyermekkorihoz hasonló állapotot, és ami újra „aktiválja" ezt a régi érzést. Meg kell tanulnom, hogy bízzak az életben, és saját magamban. Erősebbnek kell lennem a félelmeimnél azért, hogy uralhassam azokat, ahelyett, hogy azok uralnának engem, és az élettel szembeni tehetetlenségérzésemet táplálnák.

NEURÓZIS 

Ugyanúgy, mint a depressziót és a pszichózist, a neurózist is a nem uralt érzelmek okozzák, vagy egy olyan identitásnak a keresését jelenti, amely helyettesítené azt, amelyet elutasítok. Még akkor is, ha kapcsolatban maradok a valósággal, és továbbra is képes vagyok a társadalomban élni, nagyon nagy szorongást érezhetek, romlik az ítélőképességem és ez szexuális életemre is kihat, impotencia vagy frigiditás formájában. Keresem a helyemet a világban, és szükségem van mások figyelmére ahhoz, hogy értékelni tudjam magamat. Arra is szükségem van, hogy találjak egy olyan célt, értelmet az életemnek, amely megszabadítana engem a feszültségeimtől. Szabad leszek, mert figyelmemet a kitűzött célra irányítom, amely boldogság és elégedettség forrása lesz számomra. Tartozom tehát magamnak annyival, hogy elfogadom az alaptermészetemet, amely saját magam és mások szeretetét jelenti, anélkül, hogy szükségszerűen kötelező lenne az élet minden mozzanatát megértenem.

NOSZTALGIA

A nosztalgia olyan melankolikus állapot, amikor valamire visszaemlékezünk, és elmúlásán sajnálkozunk. Amikor azt mondjuk, nosztalgiázunk, akkor ködös érzelemfelhőkön keresztül a jelen időn kívül járunk, azt az érzést dédelgetve, hogy valami hiányzik számunkra. Ez egyfajta álmodozást jelent. Azonban nem szabad hagyni, hogy ez az álmodozás a jelen pillanat megélése elől állandósult meneküléssé váljon. Ez a nosztalgikus ábránd nem feltétlenül káros számomra, feltéve, ha ez nem túl gyakori, és nem túlzó jellegű. Meg kell tanulnom teljességében élvezni a jelent azért, hogy minden múló percet tanulságokban gazdag, egyedi tapasztalatként élhessek meg.

NEURASZTÉNIA - ideggyengeség

A neuraszténia nagyfokú fizikai és pszichikai fáradékonyságot jelent. Ennek főbb tünetei a következők: nehezen hozok meg döntéseket, összezavarodottság jellemző rám. Bár nincs semmiféle szervi bajom, lehetnek emésztési nehézségeim, fizikai fájdalmaim, és valószínűleg nagyon érzékeny ember vagyok. A neuraszténia több pontban is hasonlít a depresszióhoz. Hajlamos vagyok magányosan elvonulni, és negatív dolgokon rágódni. A negatív hozzáállásom szüli ezt a betegséget. Ahelyett, hogy mindig arra koncentrálnék, ami „nem működik az életemben", inkább köszönetet kellene mondanom mindazért, amim van. Kézbe kell vennem az életemet, terveket kell készítenem, és cl kell fogadnom , hogy megvan minden forrásom ahhoz, hogy elérjem az általam kitűzött célokat. így még sokszor fog öröm és a boldogság érni életem során.

MELANKÓLIA

A melankólia mély szomorúság állapotát jelenti. Gyarlónak érzem magam, súlyosan depresszív állapotban vagyok, és nehezen viselem el ezt a fájdalmat. Ez minden megmozdulásomra (a fizikai értelemben értendők is) kihat. Egyfajta elégedetlenséggel, rosszkedvvel, bosszúsággal találom magam szemben, amelyek örömtelenséget eredményeznek. Ez a szomorúság ahhoz vezet, hogy úgy érzem, az érzéseim összezavarodtak és egyre sötétebbekké válnak. Úgy érzem, hogy ördögi körbe kerültem. „Kijelentem, hogy öröm tölti ki egész lényemet." Megvalósítható célokat tűzök ki magamnak, amelyek segítségemre lesznek majd az életenergiám újrafeltöltésében, eloszlatja a bánatot, amelynek a helyét egyre több öröm és elégedettség váltja majd fel.

MÁNIA

A mániák olyan szokások, amelyek szorongást és aggodalmat takarnak. Ez a nyugtalanság a mozdulatok túlzott felpörgéséhez és egy túlfűtött, felindult hangulathoz vezetnek. Ez a béke és a nyugalom keresésének egyfajta módja. De lehet menekülési forma is, mivel mindig azonos keretek közé kényszerítem magamat, így megakadályozom, hogy újabb utakat fedezhessek föl, azért, hogy mindig biztonságban legyek, és úgy érezhessem, ura vagyok a helyzetnek. Meg kell neveznem, hogy mi ennek a szorongásnak a forrása, hogy belső nyugalomra és nagyobb belső harmóniára leljek. Így az életet sokkal békésebben, derűsebben fogom szemlélni. A cselekedeteim és viselkedéseim sokkal inkább egységben lesznek a belső bölcsességemmel.

LELKIISMERET-FURDALÁS

Lelkiismeret-furdalást az él meg, akinek aggályai vannak a lelkiismeretével kapcsolatban. Azt választom, hogy mostantól harmóniában élek, elfogadom az új gondolatok megemésztését, újra élénk, vitalitással teli leszek.

KÖZLEKEDÉSI, UTAZÁSI FÓBIA

Ennek kapcsán nagyfokú bizonytalanságot, kényelmetlenségérzést élek meg. Ez a fóbia megzavarja mindennapi életemet, kialakult szokásaimat, és úgy érzem, elveszítem az irányítást az életem történései fölött. Az ismeretlen félelemmel tölt el. Bíznom kell a jövőben, el kell fogadnom az új tapasztalatokat, tudatában annak, hogy ebből csak nyertesen kerülhetek ki, és fejlődök tőle.

KLAUSZTROFÓBIA (SZORONGÁS)

A klausztrofóbia szó a latin claustrale szóból ered, ami azt jelenti: be van zárva. A klausztrofóbia tehát a zárt helytől (lift, repülőgép, barlang, alagút) való irracionális félelmet jelöli. Úgy érzem, nincs irányításom a dolgok, történések felett, ami szorongást vált ki belőlem. Minden olyan zárt hely kapcsán, ahol egyedül vagy másokkal együtt kell lennem, pánikba esem. Ez a félelem származhat születési traumából, amikor a méhnyakon átpasszírozva kellett megtennem az utamat a külvilág felé. Lehetséges, hogy anyám ekkor megélt félelme rám is átragadt. Ez a félelem onnan is datálható, amikor az anyaméh biztonságot nyújtó, elzárt kis fészkéből a szülési fájások, méhösszehúzódások kikergettek engem, amely következtében megszületett bennem az újtól vagy minden új történéstől való félelem. így ha egy zárt helyen találom magam, az engem erre, a születésem pillanatában elraktározott félelmemre emlékeztethet. Úgy érzem, hogy rabja vagyok egy olyan helyzetnek, amelyben teljességgel tehetetlennek érzem magam. Mit kell tennem? Először is meg kell vizsgálnom, hogy ez a félelem nem egy olyan gondolat vagy mentálisan berögzült gondolatséma eredménye-e, amelynek eredete az életem első szakaszához nyúlik vissza. Ez a fóbia a legtöbb esetben egy olyan, szexualitáshoz kapcsolódó félelemből ered, amely a gyermekkorromig nyúlik vissza. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy szexuális zaklatást szenvedtem volna el gyermekkoromban, hanem az érzelmi memóriámban ilyen jellegű félelmet raktároztam cl, vagy megijedtem attól, hogy úgy éreztem, nincs kiút egy bizonyos szexuális jellegű szituációból. Elfogadom hogy a cselekvés útjára lépek, és hogy olyan módon, olyan módszer segítségével szabadulok meg ettől a helyzettől, amely a legmegfelelőbb számomra. Néha a pszichoterápia a legjobb módszer arra, hogy megváltoztathassam az érzelmi memóriámat, és hogy nagyobb belső szabadságra leljek.

KIMERÜLTSÉG

Akkor érzem kimerültnek magam, amikor a testem kifáradt, és úgy érzem, feladom. Az agyamat elkeseredettség, unalom, bosszúság keríti hatalmába. Gyakran a vérem is kevesebb, vérszegénnyé válhatok, mivel az életörömöm is lecsökkent. Újra visszajöhet az életkedvem, ha olyan dolgokat teszek, amiket szeretek, mivel ezek örömet okoznak a számomra. Ez segít abban, hogy jobb kedvre derüljek, és összeszedjem magamat.

KIÉGÉS - Burnout szindróma

A burnout általában olyan küzdelem feladása után jelentkezik, amelyben egy bizonyos ideált szerettem volna kifejezésre juttatni, azonban sikertelenül. Ennek az ideálnak a megvalósításába befektetett idő és energia nagysága olyannyira számottevő volt, hogy ettől kimerülök és megbetegszem. Ez mély űrt okoz bennem, mivel elutasítok egy olyan helyzetet, amelyben igaz, konkrét és tartós változást szeretnék elérni, legyen szó a munkámról, a családomról vagy a párkapcsolatomról. Nagyon maximalista és odaadó vagyok, a tökéletességre törekszem. Talán van az énemnek egy olyan része, amelyet nem fogadok el ír. Úgy érzem, mintha az egész emberiség ellen kellene harcolnom, mert az az érzésem, hogy az nincs összhangban az elvárásaimmal és mély meggyőződéseimmel. „Miért folytassam? „Feladom, mert ez már túl sok számomra." Ezek a kiégések nagyon gyakoriak a tanároknál és az ápolóknál, ápolónőknél, a munkarendjükből, munkarendszerükből kifolyólag. Ez egyfajta kompenzációs forma, mivel mindenáron meg szeretném változtatni a rendszert olyan megközelítésből, amely sokkal jobban megfeleltethető a modern időknek. Ha pl. az az érzésem, hogy meg szeretném menteni a világot, akkor mostantól el kell gondolkodnom ezen a hozzáállásomon. A burnout egy védekező, menekülési betegség is. Feltehetem magamnak a kérdést: Mitől akarok elmenekülni azzal, hogy túlhajtom magam a munkában? Félek attól, hogy szemtől szemben találom magam saját magammal? Okot kell találnom arra, hogy ne kelljen a párommal lennem, akit nem viselek el? Mit próbálok bizonyítani, ha menekülök a kudarc elől? A burnout tünetei eléggé jellegzetesek, felismerhetőek: mentális és fizikai fáradtság, csökkenő életenergia, inkoherens, csapongó gondolatok! Kimerültség lép fel, és ezt követően nyugalomra és pihenésre van szükségem azért, hogy energiakészleteimet újra feltölthessem. Főként azzal a gondolattal kell szakítanom, hogy mindenkinek meg kell felelnem! Ez csak egy álom, és a valóság az, hogy tudatában vagyok annak, hogy legjobb tudásom szerint, magamat teljesen beleadva kell elvégeznem minden feladatomat, és minden cselekedetben újra meglelem a derűt, a szeretetet, a belsőbékét.

KÉTELKEDÉS

A kételkedés, kétség közvetlenül az elméhez kapcsolódik. Ez egy olyan lidérces állapot, amely megakadályoz engem abban, hogy a fizikai világgal valós, világos kapcsolatba kerüljek. A kétség olyan saját magamnak feltett kérdéseket követ, mint például: „megtettem-e ezt, vagy azt?" Nagyon is földhözragadt kérdéseket tehetek fel magamnak, vagy épp ellenkezőleg, mélyen metafizikus jellegűeket, amelyek az élet értelmére, a vallásra, a kötelességeinkre és feladatunkra, az igazságra vonatkoznak.

Döntéseimet folyamatosan megkérdőjelezem, felteszem magamnak a kérdést, hogy jól döntöttem-e egyes élethelyzeteimben. A kétség megzavarhatja, megmérgezheti életemet. Erre a legjobb gyógyír az, ha megpróbálom meghallani saját belső hangomat, és jobban bízni az életemben. Megnyugtatom a belső lényemet, elfogadom, hogy megszabadulok azoktól a mentális kötöttségektől, amelyek lefékezik a spirituális fejlődésemet. A környezetemben élő emberekhez fűződő viszonyaim kapcsán ahelyett, hogy hagynám, hogy a kételkedés megmérgezze a létemet, megtanulom felismerni a saját igényeimet, megvizsgálni benyomásaimat, megérzéseimet ezekkel az emberekkel kapcsolatosan.

IZGATOTTSÁG 

Az izgatottság egy olyan állapot, amelybe azok kerülnek, akik alapjában véve igen ideges természetűek, de képesek mégis, amennyire tőlük telik, az energiáikat mederbe terelni. Ez olyan szükségállapotféle, amely az érzelmek kivetítésével jár, gyakran olyan segélykiáltást jelent, amellyel meg akarom mutatni a világnak, hogyan érzem magam legbelül: csapdában érzem magamat, gyanakvó, félénk vagyok bizonyos helyzetekben, vállalkozó kedvű, bár gyakran ügyetlen és főleg néha nagyon idegesítő lehetek a környezetem számára. Ha nagyon nyugtalan vagyok testileg és lelkileg is, valószínű, hogy nem vagyok egyensúlyban, mert nehezemre esik önmagamra (stabilan) összpontosítanom: ezért tudat alatt ebben az állapotban tartom magam, mert arra van szükségem, hogy nőjön az önbizalmam, hogy bebizonyítsam magamnak, én is lehetek sikeres, ha felhívom magamra a figyelmet. „Nézzétek, ahogy haladok!" Nyugodt maradok, beszélek az érzéseimről, igényeimről és minden jól fog működni az életemben.

ASZTÉNIA - erőtlenség, gyengeség

Az aszténia a kiégettséghez hasonló jelenség, energetikai és idegi kimerültséget jelent. Emellett nem ugyanaz, mint a természetes jelenségnek tekinthető fáradtság, mert az aszténia nem munka vagy erőfeszítés következtében alakul ki, és nem enyhül a pihenéssel. Megjelenése több szinten történik (fizikai és lelki), többféle állapot vagy alapérzés kerül felszínre. Félelem, mély szomorúság, nagyfokú érzelmesség, érzékenység, múltbeli történésekkel kapcsolatos lelkifurdalás, sőt keserűség is kísérheti. Bár az aszténia, legyen az szomatikus, lelki vagy reakciós eredetű, többféle ok következményeként jelenhet meg. Próbáljunk meg utánanézni, hogy a mi esetünkben mi lehet az, ami ezt az állapotot kiválthatta. Ezen azzal a feltétellel tudunk változtatni, ha megtaláljuk annak okát, ami a léttel és a cselekvéssel kapcsolatos elszántság elvesztéséig sodort bennünket, és aminek következtében passzívan állunk minden feladat elé.

DÜHKITÖRÉSEK 

A dühkitörés az érzelmi, lelki állapotom elég erőteljes kivetítését jelenti, amely egyre erősödő fizikai és verbális ingerültség formájában jelenik meg. Néha kiabálással, agresszivitással, tárgyak összetörésével, remegéssel jár. A düh egy spontán vészkiáltás, egy belső lázadás, a mély elégedetlenség kifejeződése. Kétéves kor előtt csupán egyfajta reagálási forma bizonyos rossz érzésekre (hideg, éhség, stb.), később azonban a tiltásokkal szemben mutatott ellenállásba fordul át. Esetleg lehet érzelmi zsarolás, uralkodás eszköze. Az engem elárasztó érzelmek a máj területére koncentrálódnak, és olyan mérgek megjelenését okozhatják, amelyek könnyen májproblémához vezethetnek. A gondolataim összesűrűsödnek, érzelmeim felerősödnek, olyannyira, hogy már semmit nem látok világosan. Felmegy a vérnyomásom és vérvörös leszek a méregtől. Mi az, ami engem ennyire zavar, és amitől úgy érzem, szétrobbanok? Ha dühös vagyok, fontos, hogy rájöjjek, mi váltotta ki ezt az állapotot. Talán gyengének érzem magam, vagy úgy érzem igazságtalanság, meg nem értés áldozata lettem, amelyet nagyfokú érzékenységem csak még inkább felerősít. Amikor rátalálok a kiváltó okra, rájövök, hogy a konfliktus tudat alatt ismétlődik, és olyan helyzetekből is kiindulhat, amelyeket gyermekkorom óta nem rendeztem, nem orvosoltam. Nyitok a szeretet felé, és megtanulom kimutatni. Elővigyázatos leszek, és ezentúl minden olyan jelre figyelek, amely egy esetleges dühkitörést jelez, és nem idegesítem fel magam feleslegesen.

EGOCENTRIZMUS

Ha valakiről azt mondjuk egocentrikus, akkor szélsőségesen önző embernek tartjuk, aki minden helyzetben az „én"-t állítja középpontba. A világ közepének tekintem magam. Gondolok másokra is, segítem a körülöttem lévőket, de csak akkor, ha ez egyezik saját érdekeimmel. Tulajdonképpen egyfajta belső bizonytalanságot próbálok kiegyensúlyozni, hogy ne érezzem magam kevesebbnek vagy alárendeltnek. Tudatosítanom kell magamban, hogy rajtam kívül mások is léteznek. Megtartva saját önállóságom és énem, számításba vehetem mások nézőpontjait is.

ELÉGEDETLENSÉG

Nem vagyok elégedett az életemmel. Akár az is lehetnék, de... Ugye? Mindig jön az a bizonyos „de". Túl maximalista vagyok. A rám nehezedő nyomás túl sok, az ebből adódó feszültséget pedig elfojtom. Talán olyan harag él bennem, amelyet verbálisan nem juttattam kifejezésre. Az arckifejezésben sokszor ott lapul az elégedetlenség. Meg kell találnom elégedetlenségem valódi okát, hogy pozitív változásokra legyek képes. Így először nekem lesz több örömöm az életemben, amely azonban a környezetemre is ki fog hatni.

ÉRZÉKENYSÉG

Érzékenységről, vagy inkább túlérzékenységről akkor beszélünk, ha valaki mindenre nagyon intenzíven reagál. Egy kis semmiség is felizgat. Amikor ilyen állapotba kerülök, lebénulok, látásom homályossá válik, sőt még az egyensúlyomat is elveszíthetem. Bizonytalanságot, félelmet és szorongást élek meg. Hajlamos vagyok passzivitásba menekülni, nem cselekedni, kevesebb feladatot vállalni, kevés dolgot tervezni, mert a félelem lebénít. Érzelmileg és fizikailag is sérülékennyé válok, ezért önvédelemből elszigetelődöm. A túlérzékenységhez kapcsolódó testi tünetek a következők: a szívritmus felgyorsulása, szorító érzés a torokban, nehéz emésztés (ami néha gyomorfekélyig fajul), székrekedés, hasmenés, izommerevség. Félek az ismeretlentől, ezért a félelem oldásaként felveszek bizonyos szokásokat. Miből fakadhat ez az aggodalom? Lehet egy érzelmi sokk, trauma, sorozatos konfliktusok vagy bizonytalanságot okozó tényezőkkel átszőtt élet (anyagi vagy érzelmi). Újra kapcsolatba lépek a saját belső hangommal, és túlérzékenységemet a másokkal történő kommunikáció eszközének fogom fel. A meditáció vagy bármely más technika, amely segít a megnyugvásban és az ellazulásban, eredményes lehet a belső hang megtalálásában, és az érzelmeim egyensúlyba hozásában. így felfedezem valódi igényeimet, és megtanulok bízni magamban, mert tudom, hogy minden a fejlődésemet szolgálja.

FÁJDALOM

Minden fájdalom az érzelmi vagy a mentális egyensúly felbomlására utal, és erős bűntudatot jelez. Egy belső szorongás kifejeződése. Bűnösnek érezem magam, mert valamit tettem vagy mondtam, esetleg „egészségtelen", „negatív" gondolatokat tápláltam, és tudat alatt azzal ostorozom magamat, hogy változó intenzitású fájdalmat érzek. A következő kérdéseket kell feltennem magamnak: Valóban bűnös vagyok? Ha igen, miben? A megélt fájdalom csak a valódi okot akarja elfedni: a bűntudatot. A gondolataim nagy hatalommal bírnak, és nyitottnak kell maradnom, hogy a bűntudat eredetét felismerjem. Nem szabad elnyomnom, szembe kell néznem vele, előbb vagy utóbb fel kell dolgoznom. A csontok fájdalma arról árulkodik, hogy az adott dolog egészen mélyen érint engem. Ha izomfájdalmat érzek, akkor inkább mentális eredetű fájdalomról van szó. A fájdalomtól egy szempillantás alatt „kapcsolok", így arra kényszerít engem, hogy érezzem, mi történik a testemben. Bizonyos értelemben a fájdalom pozitív, mert lehetővé teszi számomra, hogy kapcsolatba lépjek önmagammal és tudatossá váljak. A krónikus fájdalom egészen egyszerűen csak azt jelzi, hogy a fájdalom első megjelenése óta nem néztem szembe a valódi okkal. Minél többet késlekedek azzal, hogy tudatosítsam eredetét, annál gyakrabban tér vissza a fájdalom, végül pedig krónikussá válik. A fájdalom helye a fájdalom valódi okáról nyújt számomra többletinformációkat.

FÁRADTSÁG (általában)

Úgy érzem, „le vagyok eresztve", kiüresedtem. Hova tűnt az energiám? A félelmeim, aggodalmaim, fájdalmaim, belső sérüléseim harcra és ellenállásra késztetnek engem. Ahelyett, hogy energiáimat a nehézségeim eredetének megtalálására fordítanám, elfecsérlem őket azzal, hogy egyszerre több irányba akarok „menni". A megoldás megtalálása is reménytelennek tűnik számomra.. Kimerültséget, kiégettséget, belső fáradtságot érzek, mivel állandóan harcolnom kell azért, hogy előre haladhassak. Talán depressziós is vagyok. Érdektelen vagyok, ez pedig utam elvesztését jelenti. Újra rá kell lelnem a belső örömeimre, és meg kell tanulnom az életemet megint szeretni. Meg kell állnom, hogy megpihenhessek, hogy összegezhessek dolgokat, és energiakészleteimet feltölthessem. Abba kell hagynom a múlthoz való ragaszkodást, elfogadom  és a jelen pillanatot élem meg, így minden valóban megélt percből új energiát gyűjthetek, amelyre most nagy szükségem van.

FÉLÉNKSÉG

Félénkségem miatt csodálatos dolgok mellett „megyek el". Elkerülöm az embereket, mert félek mások ítéletétől, lemondok az új dolgokról azzal a kifogással, hogy azok nem nekem valók. Megadom magam, feladom, nem vagyok hajlandó küzdeni. Hajlamos vagyok a rutinos dolgok biztonságát választani, ahol nem élhetek meg elutasítást, meg nem értést, és nem is sebezhetnek meg. A félénkségem arra késztet, hogy visszavonuljak, visszahúzódjak, így védekezem az emberek vagy helyzetek ellen, amelyek esetlegesen sérülést okozhatnak. Esélyt adok magamnak arra, hogy mindennap új dolgokat és új embereket ismerjek meg.

FÉLTÉKENYSÉG

Irigységgel kevert elkeseredettség érzése, afeletti szánakozás, hogy egy másik ember birtokolja, vagy eléri azt, amit én is szeretnék birtokolni vagy elérni. Alacsony önértékelést, kis önbizalmat takar, kételkedem abban, hogy képes vagyok-e dolgokat létrehozni, és félek attól, hogy elveszíthetem mindazt, amim van. (Az élettársamat például). Emiatt agresszivitás és frusztráció alakul ki bennem. Ezek a félelmek oda vezetnek, hogy kontrollt akarok gyakorolni egy bizonyos élethelyzet vagy személy felett. Valójában a szorongásaim, a félelmeim azok, amelyek kontrollálják, irányítják az életemet. Megtanulok bízni az életben, és megtalálom a módját, hogy hogyan gyógyítsam be a belső sebeket egyéni vagy csoportos pszichoterápia segítségével, vagy egy olyan energetikai gyógymóddal, amely közelebb visz a saját belső erőmhöz, hatalmamhoz, a lényegemhez. így sokkal szabadabbnak érzem magam, jobban bízom az emberekben, és ezt a szabadságot és bizalmat mások felé is közvetíteni tudom.

FÁZÓSSÁG

Akkor vagyok fázós, ha félek a hidegtől. Meg kellett válnom egy olyan embertől, állattól vagy tárgytól, akihez / amelyhez nagyon ragaszkodtam, és akit soha nem fogok viszontlátni. Ürességet érzek, hideg „vesz körbe", mert elvesztettem annak az embernek a szeretetét, figyelmét, vagy a vele való fizikai kontaktust, aki olya fontos volt számomra. Ha gyermekkoromban azt mondták nekem, hogy aki meghal, az felszáll az égbe – az égben pedig hideg van(!) -, emiatt szintén lehetek fázós. Úgy érzem, amikor hideg vesz körül, kapcsolatba kerülök a meghalt személlyel is. Sokkal több melegségre, más szóval több szeretetre van szükségem, és arra, hogy kibéküljek azzal, ami elválasztott engem a szeretett személytől vagy tárgytól. De talán el kellene fogadnom a személynek a távozását, a tárgy vagy állat elvesztését.

ÁLMATLANSÁG

Az álmatlanság egyet jelent az önmagunk elengedésétől vagy elhagyásától való félelemmel. Bizonytalanságban élünk, pedig minden történést az irányításunk alatt szeretnénk tudni. Amikor alszunk, a „mentális képességeink" is szundítanak, az érzékeink éberebbek és nyitottabbak az ismeretlenre, vagyis sebezhetőbbek vagyunk. Ha elménket mindenféle gondolattal foglaljuk le, megakadályozzuk, hogy az álom hatalmába kerítsen bennünket. Az életünk feszültséggel, szorongással, bűntudattal teli, s néha még egyfajta paranoia is úrrá lehet rajtunk. Ez egy olyan szituáció következtében alakulhatott ki, amelyben úgy éreztük, hogy az önazonosságunkat vagy a túlélésünket bizonyos módon veszélyeztették - például, ha kiraboltak vagy megerőszakoltak bennünket. Előfordulhat, hogy szélsőségesen idegesek vagyunk, nehezen foglalunk állást, hozunk meg döntéseket. Úgy érezzük, mintha minden elalvással kicsit meghalnánk, s ez felébreszti bennünk az ismeretlentől vagy az éjszakától való félelmet. Az álmatlanság erősen kötődhet a tudatos vagy tudat alatti bűntudathoz, úgy érezzük, nem érdemeljük meg a pihenést. Talán arra programoztuk be magunkat, hogy az alvás egyet jelent az időpazarlással. Az álmatlanság kapcsolódhat a saját magunk szeretetének képtelenségéhez, a szeretetbe és az életbe vetett bizalom hiányához. Meg kell tanulnunk relaxálni, lazítani, feloldani a kontrollt, hogy az alvásnak és az álomnak helye legyen az életünkben.

GONOSZSÁG

A gonoszság ember tettekkel vagy verbálisan bántani akar másokat. így akarom magamnak bizonyítani, hogy igazam van. Ez a viselkedés egy nagy sérülés következménye, és arra késztet, hogy a mérgemet és a frusztrációmat másokon töltsem ki. Mindenkire haragszom, egy korábban megélt szenvedés miatt az egész világot gyűlölöm, úgy érzem, ha bosszút állok, kicsit megnyugszom. Agresszivitásomat levezetem, és egy kis lelki békét lelek. Segítségre van szükségem, ki kell békülnöm magammal és a világgal. Ha frusztrációmat gonoszság formájában vezetem le, rá kell jönnöm, hogy csak ideiglenesen tompítja szenvedéseimet.

GYILKOSSÁG

Sokszor úgy elönt minket a harag, hogy legszívesebben megölnénk azt, aki feldühített bennünket. Fennáll azonban a veszélye, hogy ezzel a gondolkodással kiteszem magam a negatív energia egregorjának (sok ember gondolata által létrehozott tudati energia), amely belesodorhat a tett véghezvitelébe. Mit akarok magamból kiirtani, megölni? A szenvedésemet, dühömet, rosszkedvemet vagy gyűlöletemet? A megélt szenvedés elviselhetetlennek tűnik számomra, de bátorságot kíván tőlem. A segítségkéréshez kell a bátorság. Meg ahhoz, hogy megbízzak egy olyan emberben, aki feltételek nélkül elfogad engem.

GYŰLÖLET

Nagyon sok betegségnek és bajnak a gyűlölet a forrása. Ha gyűlöletet táplálunk magunkban, gonosszá leszünk, és dühvel a szívünkben bántó szavakat mondunk. Amikor utálatot, dühöt érzek, valami ég bennem, ami számos testrészt vagy szervet károsíthat: az emésztőrendszert, a tüdőt, az epehólyagot vagy a májat. A test által produkált tünetek egyre erősebbek, újabb és komolyabb problémák lépnek fel. Még rákos megbetegedést is növeszthetek magamban. A szeretet az élet alapja. Megtanulok megbocsátani magamnak, és másoknak. Megtanulom az embereket és a helyzeteket másképpen látni, szeretettel megérteni.

HALÁL 

A halál nem betegség, hanem állapot. Az életfunkciók, a szívverésem, a légzésem, az agyi tevékenységem leáll, és a testem nem tud újra működésbe lépni - hacsak nincs lehetőség az újraélesztésre. Sokszor gyógyíthatatlan betegségek esetében, mint az AIDS, bizonyos rákfajták, éppen a halál beállta előtt lesz jobban az ember. Ha a szívemben szeretettel integrálom a tudatosításra váró dolgokat, lehetséges, hogy minden fizikai és lelki szenvedéstől megszabadulok. Ha előrehaladott állapotú a betegségem, az agyam „kikapcsol" engem, miután a tudatosítás megtörtént. Ezért olyan fontos, hogy megértsem a szívemmel, és elfogadjam az okát annak, amiért ezt a betegséget meg kell élnem. így szeretettel és fénnyel telve távozom ebből a világból. A hozzátartozóimnak nagy szerepe van ebben a megértési folyamatban, szívükben nekik is el kell fogadniuk a távozásomat, így szabadon folytathatom utamat. Minél jobban megértem a dolgokat, mielőtt még a fizikai testemet elhagynám, annál inkább előrébb jutok abban a munkában, ami a halálom után rám vár. Mivel az élet megy tovább, azt szeretném, ha úgy beszélnének rólam távozásom után, mint aki „elhagyta a fizikai testét" vagy „aki elment a másvilágra" nem pedig úgy, hogy „meghalt.

HÁTSÓMON ÜLÖK

A hátsómon ülök, ezzel foglalok helyet - vagyis elfoglalom a helyem a világban. Amikor összeszorított hátsóval megyek, akkor fenyegetve érzem magam vagy félek az irányításom elvesztésétől, esetleg visszatartok valamit. Nem akarom, hogy észrevegyenek, mert akkor meg kellene változtatnom, el kellene fogadnom dolgokat, amelyekre még nem vagyok felkészülve. Összeszorított hátsóval állíthatom, hogy minden rendben, és mosolyoghatok tovább. Ha erős csípőmozgásokkal kísért laza hátsóval járok (a fenekemet „riszálva"), akkor az arról árulkodik, hogy a saját magam, sőt mások helyét is elfoglalom. Szeretem a hatalmat, mivel másokat irányítva biztosítom magamnak a hatalmat. Ez kényelmes, mert nekem nem kell megváltoznom, inkább másokat kényszerítek változásra. Tudatosítom, hogy ragaszkodom a múltamhoz, a gondolataimhoz, a régi sérüléseimhez, és az is lehet, hogy dühöt vagy ellenérzést érzek. Elfogadom, hogy elengedek bizonyos dolgokat, előre haladok, és kinyílok az élet által nyújtott új tapasztalatokra, eseményekre.

HIPERVENTILLÁCIÓ 

A hiperventilláció gyors belégzést és rövid kilégzést jelent, oxigéntöbbletet létrehozva a szervezetben. Ennek legfőbb okaiként az acidózist, a szorongást, a lázat vagy az intenzív testmozgást is megemlíthetjük. Akkor élek át hiperventillációt, ha nem fogadom el a változást. Ennek következtében aggódom minden új miatt, és félek bízni az aktuális helyzetben, elutasítom azt, hogy elengedjem magam. A testem üzen számomra, és ezt tudatosítanom kell. Légzésem normális, elengedem magam. Az életem megváltozik, öröm költözik belém. Megszabadulok minden félelmemtől. Örömmel lélegzem.

HIPOCHONDRIA

Többnyire akkor diagnosztizálnak valakit hipochondriás zavarral, ha folyamatosan aggódik, hogy valamiféle súlyos betegsége van. A páciens valamilyen fájdalmat, kis daganatot vagy más testi jelet érzékel, és feltételezi - sőt biztosra veszi, s ennek folytán rettenetes szorongás tölti el hogy súlyos, akár halálos betegség támadta meg. Esetleg annyira rettegni kezd a betegségtől, hogy normális tevékenységeit, munkáját, kapcsolatait radikálisan felszámolja vagy átalakítja. A mániámmá vált, hogy beteg vagyok. Nagyon elbizonytalanít az a tudat, hogy ha megbetegszem, elveszítem az önmagam feletti irányítást. Nem fogadom el annak még az esélyét sem, hogy egy betegségtől szenvedjek, de a lelkem mélyén már régen szenvedek - saját magamtól. A félelem olyan méreteket ölthet, hogy eltávolodhatok a valóságtól, és hallucinációim lehetnek. Szükséges, hogy újra kapcsolatba kerüljek saját magammal. Gyógyulásom érdekében választhatom valamelyik energetikai módszert vagy a pszichoterápiát, ezek segíthetnek abban, hogy jobban bízzak magamban, és abban az isteni képességemben, amely lehetővé teszi számomra, hogy nyitott legyek az életre.

HISZTÉRIA 

Ebben a lelki eredetű betegségben gyakran fellépnek szervi okokkal megmagyarázhatatlan testi zavarok, melyek jelképesen és szemléletesen ábrázolják az érintett személy problémáját. A hisztéria úgyszólván minden testi tünetet kiválthat, de a leggyakrabban érzékeléssel, mozgásképességgel kapcsolatos tüneteket produkál. így például felléphet vakság, süketség, beszédzavarok, bőrérzéketlenség, fájdalomérzés, szexuális zavarok, görcsök, bénulás, eszméletvesztéses rohamok, szédülés, hányás, bódultság. Az a szerv, amelyet az érintett tudattalanul „kiválaszt", különös jelentőségű (pl. járászavar alakulhat ki, mert gyerekkorában nem engedték futkosni). Amikor hisztérikus rohamom van, akkor elszakadok a valóságtól, egy képzelt világba menekülök, és hajlamos vagyok belső konfliktusomnak a nagyközönség előtt hangot adni. A szexualitásommal kapcsolatosan nagy elégedetlenséget élek meg, ez oda vezet, hogy az embereket távol tartom magamtól, és látszólagos hidegséget, közönyt mutatok azért, hogy a túlérzékenységem miatt védjem magamat. Ha ilyen állapotban vagyok, az belső fájdalomra utal. Szükséges, hogy begyógyítsam a belső lelki sebeimet, hogy nagyobb egyensúlyban, harmóniában, nagyobb belső békében éljek, és hogy véget vethessek ezeknek a gyötrelmeknek. Segítséget kérek, hogy kiválaszthassam azt a terápiás módszert, amelyik lehetővé tenné számomra a gyógyulást.

HOLDKÓROSSÁG (ALVAJÁRÁS)

Ha alvajáró vagyok, akkor az arra utal, hogy nagy, néha tudat alatti belső feszültséget élek meg. Az is lehet, hogy egy engem nagyon foglalkoztató helyzettől akarok elmenekülni. így ezzel a különös állapottal fejezem ki magam azért, hogy ettől a feszültségtől megszabaduljak. Gyakran tapasztalom, élem át azt az állapotot, amikor a „testemen kívül" vagyok (még tudat alatt is). Amikor alva járok, akkor az „asztráltestem" irányítja a fizikai testemet. Ezért alvajáróként képes vagyok arra, hogy csukott szemmel járjak, és mégis meglássam az előttem levő akadályokat az asztráltestem tájékozódásának segítségével. Azért, hogy ennek az alvajárásnak gátat szabjak, fontos lenne, ha jobban kommunikálnám a társam, szüleim, barátaim felé mindazt, amit megélek, vagy egyszerűen csak le kellene írnom ezeket. így nagyobb belső nyugalomra lelek majd, és az alvásom normalizálódik.

HOMLOK

A homlok a fejemen van, ezért a személyiségemet jelképezi, és azt, hogy hogyan nézek szembe az életemmel és az eseményekkel - inkább racionális, mint érzelmi megközelítésben. Azt mondhatom, hogy a homlokom alakja és jellegzetességei arról árulkodnak, hogy hogyan nézek szembe a feladataimmal, felelősségeimmel. A nyitottságom fokát a homlokom szélessége jelzi, minél keskenyebb homlokkal rendelkezem, annál merevebb vagyok, és annál inkább fontos lenne, hogy nyitottá váljak új gondolatokra. Minden homlokomat érintő sérülés a saját gondolataimmal, véleményeimmel kapcsolatos félelmet vagy bűntudatot jelez, amely talán eltér másokétól, és amelyet nehezen vagyok képes teljes mértékben felvállalni, attól való félelmemben, hogy ezzel a környezetemet zavarom. A saját személyes épségem nagyon fontos, és hogy tiszteljem magamat olyannak, amilyen vagyok, azonban nyitottnak kell lennem mások véleményeire is, és tudnom kell, hogy jogom van másokétól eltérő véleményen lenni bizonyos dolgokról.

IDEGEK (általában)

Az idegsejt az idegrendszer legkisebb működési egysége, amely továbbítja az idegingerületeket. Az idegrendszernek két része van: a központi idegrendszer, mely az agyra és a gerincvelőre tagolódik, és a perifériás idegrendszer, utóbbit az agyon és a gerincvelőn kívül futó idegek jelölésére használják. A perifériás idegrendszert szintén két részre osztjuk: a szomatikus és a vegetatív idegrendszerre. A szomatikus idegrendszerhez tartoznak az agyból és a gerincvelőből az akaratlagosan mozgatható izmokhoz menő idegek (vázizomzat) és a bőr érző receptoraiból a gerincvelőbe, agyba tartó érzőidegek. A vegetatív idegrendszer az agytörzset és a gerincvelőt a belső szervekkel köti össze, és a test olyan folyamatainak a szabályozásában vesz részt, amelyekhez nem kell az ember tudatos közreműködése (pl. pulzusszám, vérnyomás, légzésszám). A vegetatív idegrendszernek ismét két része van: a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer. A kettő együtt működik, rendszerint az egyik aktiválja, a másik gátolja egy bizonyos belső szerv működését. Meditációval vagy mély relaxációval képes vagyok tudatosan kontrollálni, irányításom alatt tartani ezt a rendszert. Többféleképpen is megbetegedhetek, mivel az idegrendszer több funkcionális tevékenységgel is bír. Az idegek olyanok, mintha a testem elektromos hálózatát, rendszerét képeznék. Ha az idegpályáim túl vannak terhelve, ez érinteni fogja a szervezetem működését. Ez a feszültség lehet a jövőtől való félelmeimnek, aggodalmaimnak az eredménye, és attól is félhetek, hogy a tervek, amelyeket meg szeretnék valósítani, nem készülnek el. Az idegek tehát a kommunikáció alapjait képezik, és ha nem működnek megfelelően, akkor fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy az életem mely területen kellene jobban kommunikálnom, vagy befogadnom azt, amit mások mondani szeretnének. Ha az idegeim túlfeszülnek, az nagyfokú érzékenységemre emlékeztet, és bár úgy érezhetem, hogy bizonyos múltbeli dolgok nagy sebeket ejtettek rajtam, azért megtanulhatok másokban és az életben bízni.

IDEGEK - NEURALGIA - idegbántalom, idegzsába

Valamelyik ideg ellátási területében jelentkező fájdalom. A neuralgiát úgy is definiálhatnánk, mint egy elektromos vezetékben fellépő zárlatot. A neuralgia egy idegben érzett éles fájdalom, amelyet egy túl erős feszültség okoz. Ha az ideg cl van szakadva, akkor a kommunikáció, az energia szabad áramlása az, ami elszakadt bennem. A fájdalmas testrész segít az ahhoz kapcsolódó adott érzés, érzelem felderítésében. A neuralgiának gyakran bűntudat az oka, vagy az a vágy, hogy a társadalom által felállított normáknak megfeleljünk. Ha ez egy kezet vagy egy kart érint, akkor ez azt jelzi, hogy egy nyomás (mint az elkötelezettség) vagy más érzés (mint pl. a tehetetlenség) akadályoz meg abban, hogy meghozzak egy döntést, vagy hogy egy harmonikus irányba induljak el. Ha a neuralgia egy lábat, lábszárat, vádlit érint, akkor az érzelmeim egy új irányba történő kővetkező lépésemet akadályozzák, és ennek következtében az energiáim szabad áramlását is az életemben. Tudatosítva magamban az életem érintett területét (az adott, érintett testrész megvizsgálásával), amelyet bizonytalanság és szorongás övez körül, akkor könnyebben találhatok rá gyógyírt, és könnyebben rátalálhatok a megoldásokra és mindarra a szeretetre, amelyet a szituáció igényel a részemről.

IDEGEK - IDEGGYULLADÁS, NEURITISZ

Valamely ideg gyulladásos betegsége. Az adott ideg vagy idegek által behálózott testrész ínformációt nyújt számomra arról, hogy az életem melyik területén kell felismernem, tudatosítanom valamit. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az ideggyulladásom oka fertőzés, alkoholizmus, bizonyos betegségek vagy bizonyos gyógyszerek mellékhatásai, kívánatos, hogy rájöjjek mi az, ami ennyire felidegesít a saját magammal történő kommunikáció során. Ha újra felveszem saját magammal a kapcsolatot, és ha magamat megértéssel kezelem, akkor sokkal nagyobb nyugalomra fogok lelni az életemben és a fizikai testemben is.

IDEGESSÉG

Az idegesség azt jelzi, hogy nem bízom eléggé magamban, a környezetemben és a jövőmben. Ha túl gyorsan, kapkodva akarok valamit elvégezni, vagy túl gyorsan akarok beszélni, valamit kimondani, az idegességemről árulkodik. Ez azt jelzi számomra, hogy bíznom kell az életben, és legyek tudatában annak, hogy nem szükséges mindent tökéletesen irányítani, kontrollálni azért, hogy az élet szép és szeretnivaló legyen. Tudatára ébredek annak, hogy az idegességem instabilitásról, vagy egy általam rettegett esemény bekövetkezésétől való félelmemről árulkodik. Meg kell ettől szabadulnom, úgy, hogy rendszeresen lazítok, és bízom a belső lényemben.

IDEGRENDSZER 

Az idegrendszeremet idegek és idegi központok alkotják, amelyek a testem különböző részeit hivatottak összehangolni és irányítani, sőt az érzéki, pszichikai és intellektuális információk fogadásában is nagy szerepe van. Valójában az idegrendszerem az energetikai vagy mentális testemmel kapcsolatos gondolataimmal áll összefüggésben. Az idegrendszer egy fizikai, testi szinten megjelenő elektromos kapcsolódási rendszerhez hasonlatos, amely lehetővé teszi számomra, hogy a gondolataim tettekké váljanak a világban.

IDEGROHAM 

Idegroham esetében olyan felgyülemlett energiáról, belső vibrációról van szó, amely vagy a verbalitás szintjén akad el, azáltal, hogy nem vagyok képes álláspontomat mások felé kommunikálni, vagy egy olyan cselekedethez, feladathoz kapcsolódik, amelyet nem vagyok képes elvégezni. Ekkor a zárlat olyan erős és hatalmas lesz, hogy ezt az energiát nem tudom harmonikus módon felszabadítani, és ebből előbb-utóbb robbanás lesz. Mindez ahhoz vezet, hogy szélsőséges módon viselkedjek. Ezekben a feszült pillanatokban meg kell állnom, és tudatosítanom kell magamban mindazt, ami ilyenkor bennem végbemegy, és mély légzéssel megpróbálni lazítani. El kell fogadnom a helyzetet, és nem kell sajnálnom az időt a belső feszültségem csökkentésére.

IGAZSÁG (igazam van)

Ha állandóan azt gondolom, hogy igazam van, akkor fel kell tennem magamban a kérdést: Miért vagyok süket mások véleményeire? Mitől akarom magamat megvédeni? Tudatára kell ébrednem annak, hogy a környezetemben élő emberek megpróbálnak nyugodtak maradni velem, megtartják a távolságot, figyelnek arra, hogy ne kerüljenek velem összetűzésbe, netán azt gondolják rólam, hogy beteg vagyok. Ráébredek arra, hogy mások meghallgatásával megadom magamnak az esélyt arra, hogy esetlegesen változtathassak a véleményemen, és elfogadom azt a tényt, hogy másoknak is lehet helytálló véleményük. Ezáltal nő bennem a szeretet, a nyitottság, szabadság érzése, a kölcsönös tisztelet és megosztás által.