AGY - FEJ - MEMÓRIA BETEGSÉGEK

Lelki eredetű betegségek  - Agy, fej, memória 

Az agy a csodálatos emberi gépezet központi egysége, az összes információt kezeli, és egyben a test energetikai központja. A hetedik, un. koronacsakrához és a tobozmirigyhez kapcsolódik, amit az agy epifizisének is nevezünk. A jobb oldali agyfélteke a jin, mely a női oldalt jelképezi: befelé fordulás, kreativitás, intuíció, művészetek-ez a befogadó oldal. A bal agyfélteke a jang, amelyik ad, domináns, extrovertált, agresszív, racionális, logikus és mindent analizál. Mindkét agyfélteke a test ellentétes oldalának mozgásáért, irányításáért felelős (a jobboldali agyfélteke a test bal oldalát irányítja, és fordítva). Az agyi idegek a szemek vonalában futnak át az ellenkező oldalra, ahol a harmadik energiaközpont, a szemcsakra található (a két szemöldök között, az orr vonalában). Az agy, az univerzum központját szimbolizáló szerv minden „isteni" forma identifikációja.

MEMÓRIA 

A memória képes a gondolatok, érzelmek elraktározására, és tudatos szintre emelni azokat, amelyekre emlékezni szeretnénk. Egy érzelmi sokk után képes vagyok a memóriámból félelmeket, bosszúságot vagy rettegést kitörölni. A tudatalatti elutasítja tudatom számára az emlékezést. Ez számomra, még akkor is, ha ez tudat alatt működik, menekülést jelent egy általam nehezen elviselhetőnek tartott valóság elől. Elfogadom hogy teljes egészében felvállalom az életemmel kapcsolatos felelősséget, tudatosítva magamban, hogy minden egyes élethelyzet azért van, hogy jobban megismerjem, és szabadabbnak érezzem magamat.

AGYI BÁNTALMAK

Az agyat érintő problémák arra utalnak, hogy hajlamosak vagyunk minden megélt szituációt a fejünkkel, vagyis a racionális oldalunkkal értelmezni. Félretesszük az érzelmeinket, mert félünk szembenézni velük. Megpróbáljuk meggyőzni magunkat, hogy semmire sem jók, sőt inkább ártalmasak, mint hasznosak. Az agyi bántalmakkal küzdő ember nagyon merev gondolkodású, és mindig azt szeretné, ha neki lenne igaza! Nehezen változtat véleményén, és szinte egyáltalán nem fogadja el azt a tényt, hogy ő is tévedhet. Megoldás: tegyük félre „túlságosan is felnőttes", komoly, racionális oldalunkat, és találjunk vissza ahhoz a „gyermeki" énünkhöz, amelyik szeret nevetni, örülni, ragyog a naivitástól, cg a tanulási vágytól.

AGYBÉNULÁS

Az agybénulás gyakran már születéskor bekövetkezik, és agyi működési rendellenesség formájában jelentkezik. Az agyi izmok, a sérülés természetétől függően részlegesen vagy teljesen lebénulnak. Feltehetjük a kérdést: miért pont nekem van ilyen betegségem születésemtől fogva? Valószínűleg egy előző életbéli karmikus bonyodalom vagy egy olyan erőteljes, születés előtti tapasztalat, intenzív mentális trauma miatt, amely teljes bezárulást idézett elő, megállított minden előremutató mozgást, megakadályozván így a fejlődésünket. Az orvostudomány mai állása szerint ez egy visszafordíthatatlan folyamat, így a betegségből még a család feltétlen szeretete és odafigyelése mellett sem lehet felgyógyulni. Csak spirituális téren beszélhetünk jobbulásról.

AGYDAGANAT

Az agytumor rendellenes sejtek kóros szaporulata az agyban. Elfojtott érzelmekhez, mély lelkifurdaláshoz, múltbéli szenvedésekhez kapcsolható. Ha az agydaganat elsődleges daganat, tehát az agy sejtjeiből alakul ki, ez arra utal, hogy az információkat kezelő központ még mindig olyan gondolatokat, hiedelmeket vagy mentális sémákat rögzít, amelyeknek már nincs létjogosultságuk! A betegség erőteljes érzelmi sokk következménye, amely olyan emberhez köthető, akit nagyon szerettünk, olyasvalamihez, amitől korábban nagyon szenvedtünk, esetleg valakire/valamire utal, akivel/amivel szemben még mindig gyűlöletet, haragot, félelmeket, dühöt vagy frusztrációt érzünk. 

Ha a tumor az agy felső, középső részén vagy a hipofízisben helyezkedik el, ez gyakran azt jelenti, hogy érzelmi traumát, sokkot éltünk át vagy spiritualitásunkkal, intuíciónkkal kapcsolatos félelmeink vannak. Az agydaganatos beteg nagyon csökönyös, nem hajlandó látásmódján, és azon változtatni, ahogyan a valóságot kezeli. Nagy mentális konfliktust jelent számára az itt és a most, a jelen élet, és minden velejárójának elfogadása. Mereven gondolkodik, nagy belső zavarodottságot él át. Olyan mentális energiákat halmoz fel magában, amelyek ellentétesek „isteni" vágyaival. A teste erre erősen, hevesen reagál, ezért agysejtjei kontrollálatlanul burjánzani kezdenek. Mivel az agydaganat kritikus és veszélyes állapotot idéz elő, változtatni kell zárkózottságunkon: nyitott szívvel kell élnünk, ha meg akarjuk állítani a daganatot. Az élet állandó változásban van, és mindig a legjobb felé törekszik. Saját személyes bizalmunk segít ennek a célnak az elérésében.

AGYI INFARKTUS - vérhiányos stroke

A stroke-nak ezt a típusát vérrög okozza, amely útját állja a véráramlásnak, így a vér nem jut el a megfelelő agyterülethez. Ez a betegségfajta tehát a vérkeringéshez és az erekhez kötődik. A roham többféle szituációban bekövetkezhet, melyek általában a szeretethez kapcsolhatók. Ez a nagyon heves reakció egy kategorikus nemet jelent egy általunk mereven elutasított helyzetre. A szeretettel, az élet folyamatával, a változásokkal és különböző eseményekkel (tehetetlenség, öregség, halál) kapcsolatos belső ellenállást, keserűséget élünk meg. A rohamot megelőző első tünet a magas vérnyomás megjelenése, amelyet az artériák (a szeretetet jelképezik) szűkülete okozhat. A vérnyomás megemelkedik, mivel azt szeretnénk, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogy vannak. Az érintett ér az agyban található, tudatunk központjában. Ez az artéria összeszűkülhet, megrepedhet, így nagymértékben károsítja az agyszövetet, és az agy általános működési zavarait okozza. Egy súlyos agyvérzés (vagy egy vérrög) bénulást, sőt akár halált is okozhat. Annyira fáj valami belülről, hogy itt akarjuk hagyni ezt a világot! Belső fájdalmaink és elfojtott érzelmeink megakadályoznak a szeretet kifejezésében. Egyre erőteljesebb félelmek kerítenek hatalmukba (egy szeretett személy elvesztése, magány, az érzelmi támogatás hiánya, távolság a szeretteinktől, kevesebb figyelem, törődés), és úgy érezzük, nem érdemes tovább élni. Nem vagyunk képesek az eljövendő változásokhoz alkalmazkodni, mert ez már túl sok számunkra!

A szeretet az élet alapelve. Vizsgáljuk meg a roham előzményeit, és hallgassunk a belső hangra. Ha szeretetre és figyelemre van szükségünk, mindenképpen jelezzük mások felé. Elfogadással álljunk a hirtelen rohamhoz, mivel ezek azt jelzik, hogy nyitottnak kell maradunk az isteni szeretetre, mert ez az isteni szeretet fogja vágyainkat kielégíteni. Az ischaemiás cerebrális infarktus során egy rög hatására vagy az erek falának megvastagodása miatt az artériák eldugulnak, megakadályozva, hogy a vér az agyat táplálja. Ez a betegség egy érzelmi megrázkódtatáshoz kapcsolható, továbbá az önállóság elvesztésétől való félelmem is elősegítheti. Az agy érintett része, és a hozzá kapcsolódó funkció (beszéd, mozgás, egyensúly) jelzik, hogy a félelem életünk melyik területével kapcsolatos. Érkatasztrófa esetén egy ér pattan el, amely az agy egy részét elönti vérrel. Talán olyan nagy feszültségben élünk (család, munka), hogy a felgyülemlett stressz az életörömöm (vér) „szétfolyásával" szabadul fel, amely mindazt a fájdalmat szimbolizálja, amelyet az adott szituációban megélünk. Fontos szempont, hogy a katasztrófa az agy jobb (intuitív) vagy bal (racionális) oldalát érinti, mert így megérthetjük a testünk által küldött üzenetet, mely gyorsabb felépüléshez vezet. Képzeljük el, amint agyunk egy fehéres, aranyos fényből készült folyadékban fürdik, és minden idegsejtünk regenerálódik, a károsodott sejtek funkcióit más sejtek veszik át, és visszanyerjük egészségünket.

AGYTÁLYOG

Ha az agytályog az arcüreg, középfül vagy bármely más testrész fertőzése következtében jön létre, jelentése: az élet felvállalásával szemben érzett düh, és az attól való félelem, hogy elveszítjük önállóságunkat. Bíznunk kell a bennünk élő isteni erőben, mely olyan megoldások felé vezet, amelyek segítenek lehetőségeink kiaknázásában.

AGYVELŐGYULLADÁS

Az agyvelő a kisagyból, az agytörzsből és a nagyagyból áll. Ez a szerv felelős a szervezet irányításáért, tehát egész egyéniségünket jelképezi. Általában a fejet szokták a külső, és az agyvelőt a belső egyéniség (individuum) szimbólumának tekinteni. Amikor az agyvelő begyullad, a magunkkal szemben érzett dühöt jelképezi, a „ki is vagyok valójában" kérdését. Ilyenkor nemet mondunk a változásokra, mert attól félünk, hogy elveszítjük egyéniségünket vagy azokat a dolgokat, amiket eddig elértünk. Aggódunk, hogy nem tudjuk irányítani a velünk történő eseményeket, és úgy érezzük, korlátoznak bennünket az önkifejezésben. A merevséget rugalmassággal kell helyettesíteni, és az általunk húzott szigorú határokból engednünk kell. Nyissunk annak érdekében, hogy megismerhessük saját magunk új, számunkra eddig ismeretlen oldalait is. Szeretetre és megértésre van szükségünk, hagyjuk hát, hogy a belső béke eltöltse lényünket.

AGYVÉRTOLULÁS - AGYVÉRZÉS - vérzéses stroke

Az agyi infarktus mellett a stroke másik formája a vérzéses stroke, amelynek során az agyban vagy az agy körül megreped egy ér, és vér szivárog az agyba/agyra. A vérzés általában hirtelen kialakuló, nagy kiterjedésű, és roncsolja az agyállományt. Ez a betegség az élettel, a változásokkal szembeni ellenállás rendkívüli megnyilvánulása. A vér, az életörömöm szállítója nem képes többé az agy bizonyos részeit oxigénnel ellátni, így ennek a résznek a működése leáll, és bénulás következik be. Ha a küzdelmes élet helyett inkább a halált választjuk, akkor feladjuk a dolgokat, és igent mondunk a bezártságra. Ez a könnyebbik megoldás, és a pusztulás lesz az egyetlen megváltásunk. Vereséget szenvedünk. A bénulás nem engedi az életenergia és a kreatív erők szabad áramlását. Cselekedeteink korlátozottá válnak. Ha újra rá akarunk lelni az életet tápláló örömökre, akkor minél előbb nyitnunk kell a megérzéseink és a szeretet télé, az érzéseinket pedig jobban ki kéne adnunk magunkból. De ami a legfontosabb, bíznunk kell az életben.

ARCIZOMRÁNGÁS - tic

A tic definíciója: hirtelen jelentkező, ismétlődő és akaratlan mozdulatsor, amely az idegfeszültség szabálytalanságára, és agyi szinten jelentkező egyensúlytalanságra utal. A beteg valószínűleg erősen érzelmi beállítottságú ember, agresszivitását elfojtja, és fiatal korában vélhetően túl merev, maximalista nevelésben részesült. A benne lévő aggodalmat és keserűséget tic formájában vezeti le. Ha férfi, a tekintélyt parancsoló személy talán olyan dolgokat várt el tőle, amelyek az ő tetszését egyáltalán nem nyerték el. A mai kutatások szerint négyszer több férfi szenved ezektől az akaratlan mozgásoktól, mint lány. Ennek oka, hogy a lányok jobban viselik az „elnyomást", így az kevésbé hat rájuk kedvezőtlenül. Sokszor fiatal korban megakadályozták a tickelő embert abban, hogy kedvére mozogjon (például a templomban, amikor egy helyben kellett ülve maradni), ezért lázadásképpen teste most akkor is mozog, amikor egyáltalán nincs rá szükség. A beteg ilyenkor úgy érezheti, lebukott valaki előtt, ezért jobb tudatosítani ezt a problémát és ezentúl világosan hangot adni személyes igényeinknek.

EGYENSÚLY ELVESZTÉSE vagy SZÉDÜLÉS

Az egyensúly-érzékelés teszi lehetővé mozgásunkat anélkül, hogy az egyik vagy másik irányba eldőlnénk. A mozgást a kisagy, a látás, a proprioceptív rendszer és a belsőfül egyensúly-érzékelő rendszere koordinálja, irányítja. Amikor az események meghaladják az agy befogadóképességét vagy túlságosan is „sűrű" az információhalmaz, akkor az agy számára ez olyan, mintha egyszerre több irányba rángatnák, ezért elveszíti egyensúlyát. Az egyensúlyvesztés, szédülés oka gyakran hipoglikémia, a vércukor rendellenesen alacsony szintje. Jelentése: kevés az „édes dolog" az életünkben. Az egyensúlyvesztés egyfajta „menekülési" válasz egy olyan helyzetre vagy emberi kapcsolatra, amelynek alakulása, fejlődése túl gyors számunkra. A szédülések akkor jelennek meg, amikor élesen belénk hasít a valóság: eddig tévesen vélekedtünk bizonyos dolgokról, amelyekre most fény derült, miután nem az elvárásaink szerint alakult minden. Elveszítjük egyensúlyunkat, és úgy érezzük, nem vagyunk összhangban magunkkal. Bár a szédelgésnek több fizikai oka is lehet, mint például az alacsony vércukorszint, alacsony vérnyomás, a szívritmus lelassulása - ez a kellemetlenség általában menekülést jelent. Ha úgy érezzük, rángatnak, akkor tudatosan vagy tudat alatt arra törekszünk, hogy elkábítsuk magunkat, így elfelejtjük, milyen helyzetben is vagyunk. Rá kell ébrednünk hogy túl sok irányba akarunk egyszerre menni, majd szépen lassan próbáljuk meg visszanyerni egyensúlyunkat. Hagyjunk magunknak időt megízlelni az élet szépségeit, a dolgok jó és pozitív oldalát.

EPILEPSZIA

Az epilepszia az agysejtek közötti elégtelen kommunikáció, a nem megfelelő kapcsolat folytán jön létre. Az ennek következtében létrejövő idegfluidum (folyadék) túlterheléshez és olyan hullámok keletkezéséhez vezet, amelyek agyunk többi részét megtámadják. Az epilepsziás rohamok különféle erősségűek lehetnek. Vannak, akik csak pár másodpercre „hagynak ki", és vannak, akik az akár 5 percig is eltartó rohamok alatt teljesen elveszítik öntudatukat. Akik ilyen betegségben szenvednek, bizonyosan azt gondolják, az élet számukra dühöt, reményvesztettséget és elutasítást hoz. Az a benyomásuk, hogy állandóan harcolniuk kell. Üldözöttnek érzik magukat, bűntudatuk van a bennük keletkező agresszivitás miatt, és inkább elfojtják azt. Elutasítják az életet, amely makacsul szenvedésre ítéli őket. Úgy akarnak érzéketlenné válni, hogy magukba fordulnak, visszahúzódnak, melyet gyakran dühből vagy elkeseredettségből tesznek. Megvetik magukat, ezért még intenzívebb konfliktust élnek meg. Az epilepsziás roham során testűk merevgörcsbe rándul azért, hogy ezek ellen a sérülések ellen protestáljon. A roham rendkívül erős, hullámszerű rángásokkal zajlik le, hogy a felgyülemlett, túlságosan hosszú ideig visszafojtott düh, keserűség és agresszió távozhasson. A beteg úgy érzi, nincs más választása, mint hogy hagyja magát sodortatni a benne lakozó erős érzésekkel. A kínzó szituációkat félelemből a tudattalanba „menekíti", így elméjének nincs semmi irányítása felettük. Az epilepszia tudtára adja a környezetnek, hogy a beteg szeretetre és érzelmekre vágyik. A probléma gyökereit a kora gyermekkorban, sőt néha a terhesség alatti időben kell keresni. Sok esetben gyermekként igen mély bűntudatot élt meg a páciens, mely egész élete során végigkíséri. Szó lehet szexuális bántalmazásról, súlyos elutasításról (válás), egy fontos személy elvesztéséről, mellyel megszűnik a gyermekek számára fontos fizikai kontaktus. Egy epilepsziás rohamjelzés lehet arról is, hogy a beteg több figyelmet akar kivívni, esetleg megerősítheti a felsőbbrendűség érzését. Mivel az epilepszia az idegpályák túlterheltségét jelenti, mindaz, amit fel kell dolgoznia, túl sok számára, olyan helyzet alakul ki tehát, amelyben választania kell. Időnként eltúlozza, felnagyítja a rá váró feladatokat, mely arrogánssá teszi, hiszen úgy gondolja, neki többre kell képesnek lennie, mint másnak. Az epilepsziás emberek hajlamosak túlságosan elvontan, absztrakt módon gondolkodni, és saját lelki birodalmukhoz nagyon erősen ragaszkodnak, így nem kell az objektív valósággal foglalkozniuk. Az epilepszia lehet bénító félelem következménye (halál, betegség, valakinek az elvesztése), és ez a bénultság bizonyos esetekben „kibúvót" is adhat, hiszen ilyenkor a beteg mozgásképtelen (például temetésre kell menni, és nem akarunk ezzel szembenézni). Tudatosítsuk, mi zajlik bennünk és fogadjuk el, hogy erőinket nem csak a negatív dolgok felé lehet irányítani – idővel meglátjuk, hogy a világ öröm és szépség forrása is lehet.

HEMIPLEGIA - féloldali bénulás

A hemiplegia a test jobb vagy bal felének bénulását jelenti, amelyet az agy károsodása okozhat. Általában nagy fizikai vagy érzelmi sokkot követően következik be, mint például egy szeretett személy halála, hiszen ez reményvesztéssel és lelki sérüléssel jár. A dühkitörés is rizikófaktor, mellyel testünk azt üzeni: egy bizonyos dologra képtelenek vagyunk helyesen reagálni. Esetleg tehetetlenséget érzünk egy aggasztó helyzettel kapcsolatban? A bénulás helye jelzi, vajon az érzelmi (bal oldal) vagy inkább a racionális oldalunk (jobb oldal) áll a dolog hátterében. Hagyjunk időt a sebek begyógyítására, tudatában annak, hogy minden átélt tapasztalat, bármilyen nehéz legyen is az, erősebb emberré tesz minket.

KRÓNIKUS VEGETATÍV ÁLLAPOT

Ebben az állapotban nincs kimutatható tudatos agytevékenység. Az agy „vegetál". Oka a túl hosszúra nyúlt oxigénhiány vagy a koponyát ért sérülés. Mivel az agy a személyiségünket jelképezi, a betegnek nagy félelme vagy bűntudata lehet, esetleg tudat alatt el akar menekülni az élet elől. Az a tény, hogy a test még él, lehetővé teszi a rokonoknak és barátoknak, hogy fokozatosan hozzászokjanak a gondolathoz: az illető távozni fog e világból. Kifejezhetik szeretetüket, amíg a beteg nyugalomban felkészül az itteni lét végére, és egy másik, felsőbb tudatállapotba kerül.

MÉLY ÁJULÁS

A mély ájulás rövid, visszafordítható, de teljes eszméletvesztést jelent, oka az agy oxigénhiánya. Létrejöhet szívveréskihagyás, aszfixia (légzésleállás) vagy érzelmi sokk okozta érszakadás következtében is, ami miatt az agy kevés vérhez jut. Egy rövid pillanatra a lelkünk elhagyja testünket. Olyan ez, mintha arra vágynánk, hogy magunkba fordulhassunk és teljesen elvágjuk magunkat a külvilágról: lázadás ez egy adott élethelyzettel szemben. Ez az állapot azonban nem hasonlítható a jógik által elért állapothoz, mivel ők teljes fegyelemmel, a mozgás, a ritmus és a légzés összehangolásával próbálják lelküket a test mindenfajta bilincsétől megszabadítani. Tudatosítsuk, hogy mi kényszerített a fizikai testünkből való kimenekülésre, milyen szorongás vagy belső pánik az, amely mély ájuláshoz vezetett. Tudnunk kell, hogy minden körülmények között utat mutatnak nekünk, védelem alatt állunk, és maradjunk teljes tudatában a bennünk lüktető életnek.

MENINGITISZ ~ agyhártyagyulladás

A koponyacsontok belső felülete és az agyvelő felszíne közötti rést az agyhártya és az agyfolyadék tölti ki. Gyulladás esetén általában mind az agyhártya, mind az agyvíz érintett. A betegség az immunrendszer gyengeségéről és az önvédelemre való képesség hiányáról tanúskodik, továbbá arról, hogy nem tudunk a nagyon erős külső nyomás ellen küzdeni, főleg intellektuális téren. Túl érzékenyek vagyunk, mindent erőteljesebben és mélyebben élünk meg, olyan dolgokat is, amelyek mások számára teljesen hétköznapi problémák. Üzenet: tartsuk magunkat távol a kívülről érkező csapásoktól, és ne érezzük magunkat bűnösnek mások cselekedetei miatt. Az ilyen beteg lázad belül, dühöt érez, és ez a düh lassan hatalmába keríti. Mivel az agy az egész testünk irányításáért felelős, a meningitisz olyan belső gyengeségről árulkodik, amely lényünk legmélyebb részéig érint bennünket. Az élet mellett kell voksolnunk, és vegyük kézbe a dolgainkat. Járjunk emelt fővel és hozzuk ki magunkból azt a belső energiát, melynek segítségével színes, csodálatos és tapasztalatokban gazdag életet élhetünk.

PARKINSON-KÓR 

A Parkinson-kór a nem akaratlagos mozgászavarok egyike, az idegrendszer ismeretlen eredetű, lassan előrehaladó, degenerativ megbetegedése, melynek során az idegsejtek elfajulása miatt dopaminhiány (agyi ingerületátvivő anyag) alakul ki. Tünetei az izommerevség, a mozgás lelassulása és a nyugalmi remegés. Azért remegünk, mert olyan veszélyt érzünk, amely minket vagy egy szerettünket fenyeget. Lehet szó az irányítás elvesztésétől való félelemről (gyakorlatilag ez történik, hiszen nem vagyunk urai mozgásunknak) vagy az éleiben történő előrehaladással kapcsolatos bizonytalanságról, tehetetlenségről. A mély nyomot hagyó trauma kimerítő, elbátortalanító fájdalmat, bűntudatot, frusztrációt, bosszúságot és depressziót okozhat, amelyek elől inkább el akarunk menekülni, semmint szembenézzünk velük. Lassan elpusztítjuk magunkat, mert idegsejtjeink degenerációját váltjuk ki. A felső végtagok (különösen a kézfej) mozgásképtelenségének oka gyakran egy olyan megélt helyzetben kereshető, amelyben egy személyt, egy dolgot vagy egy eseményt vissza akartunk utasítani, vagy éppen ellenkezőleg: meg akartunk szerezni, csak úgy éreztük, fizikailag vagy lelkileg képtelenek vagyunk rá. Ha az alsó végtagok érintettek (láb, lábszár), akkor ezeknek a segítségével akartuk vagy visszalökni, vagy magunkhoz csalogatni az érintett személyt, eseményt. Úgy érezzük, menekülnünk kell az olyan szituációktól, amelyek megoldása meghaladja képességeinket, ezért kilátástalannak tűnnek. Feladatunk újra kézbe venni a dolgokat, megtanulni, hogyan irányítsuk saját életünket, bízva abban, hogy megérdemeljük az életet.

FEJ 

A fej a kommunikáció eszköze, egyéniségem erős kifejezője. Fogadja, értelmezi az érzékszervek üzeneteit, illetve megjeleníti a külvilág számára testem és lelkem érzéseit. A fejet ezért gyakran nevezzük irányító központnak. Ha a fejemen jelentkezik megbetegedés, akkor fel kell tennem magamnak a kérdést, nem élek-e meg saját lelki fejlődésemet érintő konfliktust. A fej kétféle szövet egysége: a spirituális energiát szimbolizáló kemény szövet (csontszövet), és az őt körülvevő, mentális és érzelmi energiát szimbolizáló lágy szövetek (bőr, hús, inak, izmok). Ha ez a két aspektus (spirituális és mentális) harmóniában él egymással, akkor a testem és lelkem összhangjáról beszélünk. A vér nem megfelelő áramlása vagy a túl nagy vérnyomás arra utal, hogy nehezen fejezem ki, vagy fogadom el a szeretetet, vagy bármely más, bennem élő érzést. (Mivel a vér szállít minden érzelmet a testben). Megtanulok nyitottá válni a környezetemre. Elfogadom azokat az üzeneteket, amelyek először az érzékeimhez jutnak el, majd áthaladnak az egész testemen, hogy kijárhassam az élet iskoláját, amely egy mélyebb spirituális ébredéshez vezethet el.

FEJ - FEJFÁJÁS

A fejfájásnak számos oka lehet. Például kényszerítem magamat arra, hogy valamilyenné váljak, vagy valamit megtegyek. Mentálisan túl erősen próbálok valamit elérni, vagy rögeszmésen az esetlegesen bekövetkezhető dolgokra koncentrálok, és aggódom amiatt, hogy mi vár engem a jövőben. Ez erős szorongást és stresszt eredményez. Talán nagy nyomást okozó események résztvevője voltam. Az is előfordulhat, hogy kudarc ért, kétségek gyötörnek, utálom magam, amely kritikát, sőt inkább önkritikát eredményez. A fejem foglya vagyok, nem tetszik az, amit látok, szigorúan ítélkezem magam felett, és saját magamat „vágom fejbe". A fejfájás kialakulhat az elfogadhatatlannak hitt gondolataim, érzéseim megtagadása miatt. Nincs elég bátorságom a kifejezésükre, vagy egészen egyszerűen nem hallgatok rájuk, mert olyan típus vagyok, aki minden megélt dolgot racionálisan, intellektuálisan próbál felfogni. Talán túl sokat akarok megérteni, túl gyorsan akarok haladni, minden kérdésre azonnal szeretnék választ kapni. De lehet, hogy nem érkezett el a megfelelő idő, s nagyobb türelemmel kellene lennem. A fejfájás gyakran olyan negatív gondolatokat fejez ki, amelyek „beszorultak" az elmémbe, mint pl. a bizonytalanság, a túl nagy ambíciók, a tökéletességre irányuló rögeszmés vágy. Végül, ha félek attól, hogy szembenézzek valamivel, és inkább találok mást, amire figyelhetek, vagyis elmenekülök a probléma elől, ez esetben is fejfájás alakulhat ki. A homlok területét érintő fejfájás munkahelyi, vagy valamilyen társadalmi szerepemmel kapcsolatos helyzethez kötődik. Ha azonban ha a fejem két oldala hasogat, akkor inkább érzelmi területen lehet a probléma (család, párkapcsolat stb.).

FEJ - MIGRÉN

Gyakran kísérik látászavarok, hányás. Se látni, se megemészteni nem akarom azt, ami az életben velem történik. Olyan helyzet miatt szorongok, amelyben képtelen vagyok egy döntés meghozatalára. Ügy érezem, elvárásokat támasztanak velem szemben, és bennem kialakuló ellenállás migrén formájában jelentkezik. Úgy érzem, képtelen vagyok megfelelni. A fejem „túlhevül", és az elérhetetlennek tűnő cél puszta gondolatától fájni kezd. A fejem egy sistergő kukta, a nyomás majd' szétveti. Konfliktus feszül a gondolataim, az intellektusom, a személyes igényeim és vágyaim között. Rá kell ébrednem, hogy menekülök az elől, ami zavar. A migrén szexuális problémákat is takarhat, gyermekkorom óta felhalmozott elfojtásokról is szó lehet, amelyek most törnek felszínre. Meg kell értenem, ha migrénem van, a testem üzen számomra: valamit tudatosítanom kellene magamban, változtatnom kell bizonyos dolgokon, cselekednem kell. Hagyom, hogy az események szabadon áramolhassanak az életemben és ezért cserébe örömre, békére, harmóniára lelek.

ALZHEIMER-KÓR 

A betegség az agysejtek pusztulásával jár, amely az intellektuális képességek fokozatos romlását jelenti, végül pedig teljes szellemi leépülés következhet be. „Modern kori" betegség, melyet legfőképpen az élet befejezésére irányuló tudat alatti vágy jellemez: egyszer s mindenkorra szeretnénk elhagyni ezt a világot, hogy ne kelljen a valósággal szembenéznünk. Krónikus, a realitással való szembenézési képtelenséget takar. Nem vagyunk képesek uralni a valóságot, az élet különböző helyzeteit, mert attól félünk, hogy sok fájdalmas dolgot kell megélnünk. Érzéketlenné válunk a környezetünkre, és a bennünk élő érzelmekre egyaránt. Elzsibbasztjuk, elszédítjük magunkat, mert az élet így sokkal könnyebbnek tűnik. A kór a memória romlásával, mentális zavarodottsággal, tiszta önkifejezésre való képtelenséggel, erőszakos viselkedéssel, a környezetet nem érzékelő magatartással és gyermeki ártatlansághoz hasonlítható viselkedéssel is jár. A reménytelenség, az idegesség, a világfájdalom bezárkózásra kényszerít minket. Szép lassan hagyjuk magunkat „meghalni", leépülni. Igen komoly a helyzet, mindez nem maradhat sokáig tudat alatti szinten. A kívülállók számára normális, kiegyensúlyozott embernek tűnünk, de észrevehető a zárkózottság, a düh és az érzéketlenség. A régi gondolatsémáktól nehezen szabadulunk, és mivel figyelmünk inkább a múltra irányul, rövid távú memóriánk romlik, sorvad. Az érzelmi és értelmi tényezők mellett azok testi megfelelői (nedvek, vér, szövetek, csontok) is érintettek. Ha az agy bizonyos részeibe nem jut elég vér, annak mentális sérülés a következménye. A betegség hátterében felmerül az öregedés tüneteitől, az élet végének közeledtétől való félelem lehetősége is, amely egyfajta gyermeki létbe való tudattalan visszatérést, és az idő (jelen, múlt és jövő) figyelmen kívül hagyását eredményezi. Mivel az agysejtjeink elhalnak, a testünk tudat alatt a halálra készít fel bennünket. Emellett a „gyermeki léttel" megengedjük magunknak, hogy olyan életet éljünk, amelyben megvalósítható minden vágy és álom. Nagyon fontos a szeretet és a támogatás, a múltat el kell engednünk, és a jelent megélni.

AMNÉZIA 

Az amnézia a memória teljes vagy részleges elvesztését jelenti, akár a múlt, akár a jelen emlékeit. Az amnéziát bizonyos szempontból hasonlíthatjuk az Alzheimer-kórhoz. Az amnéziás ember szörnyen szenved élete jelenének megélésétől. A menekülési vágy olyan erős (bármely helyzetről legyen is szó), hogy legszívesebben mindent itt hagyna, fájdalma, dühe, tehetetlensége és reményvesztettsége miatt magába zárkózik, és minden iránt érzéketlen lesz. Nem akarja megélni a mindennapok helyzeteit és tapasztalatait, bármilyen intenzitásúak is legyenek azok. A belső fájdalom nagysága és az amnézia súlyossága összefügg, legyen ez utóbbi részleges (a gyermekkor bizonyos emlékképeinek részleges mentális kitörlése) vagy teljes (tudat alatti kísérlet arra, hogy új életet, új életerőt kapjunk, mert az eddigi életünket már nem tudjuk tovább folytatni). A szégyen és a bűntudat általában velejárói a betegségnek, bármely okból is jelennek meg. Megpróbálunk tudomást sem venni a nehéz helyzetekről, vagy akár a saját családunkról. Többé-kevésbé eltávolodunk a valóságtól. Az elfogadási és interiorizációs folyamatok igen fontosak ebben a helyzetben. Ha agyunk bizonyos eseményekről nem vesz tudomást, attól még mindezek visszaüthetnek a későbbiekben. Lehetséges, hogy ezek közül párat meg is élünk anélkül, hogy értenénk vagy tudnánk, miért is történnek meg velünk. Napi tudatosítási feladatra van szükség: kik vagyunk, mit kell helyrehoznunk még ebben az életben, hogy visszanyerjük a kapcsolatot a felettes énünkkel.

FELEDÉKENYSÉG 

A feledékenység a memória pillanatnyi vagy tartós zavarát jelenti. Ragaszkodom a múltam bizonyos eseményeihez vagy szereplőihez, amelyekről le kéne válnom. A múltban élek, ahelyett, hogy a jelen pillanatot élvezném. Az is lehet, hogy annyira foglalkoztat egy bizonyos dolog, hogy nem vagyok képes a teljes jelenlétre. Ha elveszítem a kulcsaimat, a pénztárcámat, vagy táskámat, akkor épp az identitásomat keresem. Talán bűnösnek érzem magam, ha pihenek, ha édességet engedélyezek magamnak, ha figyelmet akarok, és a dolgok elvesztésével bűntetem meg magam a „kihágásokért". Megtanulom elengedi a dolgokat és az embereket, békén hagyom a múltat, és kinyílok az élet minden szépségére, amely körülvesz.

CUSHING-SZINDRÓMA 

A Harvey William Cushing amerikai idegsebészről elnevezett betegség a mellékvese hormonjának túltermelődése következtében alakul ki. Mentális és fizikai zavarral, olyan egyensúlytalan állapottal jár, amelyben az ember úgy érzi, mások elnyomják, mert fokozatosan elveszíti a kapcsolatot saját „hatalmával", erejével. Tehetetlenséget érzek. Erre reagálva, tudatosan vagy tudat alatt, az engem körülvevő embereket akarom eltaposni. Ha a mellékvese abnormális működése egy sor tünet megjelenésével jár. Azt tapasztalom, hogy bizonyos testrészeim, az arcom, a nyakam, a törzsem változásokon mennek keresztül, az alsó végtagjaim lefogynak. Testi és szellemi egyensúlyom felborul. Tehetetlennek érzem magam, nem vagyok tudatában saját erőmnek. Túlélésre rendezkedem be. Fontos, hogy megpróbáljak visszatalálni a valósághoz. Az erőt arra használom, hogy az életminőségemen javítani tudjak. Megtanulom, hogy bízzak magamban, megtalálom a helyem a világban, és aszerint élek, amit érzek, és aki vagyok.

DEPRESSZIÓ 

Alvásproblémák, krónikus fáradtság, bűnösség érzése, csökkent étvágy, állandó szomorúság és szorongás, ingerlékenység, koncentrációs zavar, az érdeklődés elvesztése az élet dolgai iránt - mind a depresszió jelei. A depresszió mély belső szomorúságot takar, olyan elfojtott érzelmek felhalmozódását jelenti, amelyek konfliktust okoznak a test és a lélek között. A depresszió belülről felemészt, nyomorultnak, értéktelennek érzem magam. Folyamatosan a múltban élek, és nem vagyok képes ezen túltenni magam. A jelen és a jövő nem létezik számomra. Fontos, hogy a dolgokhoz való hozzáállásomon változtassak, mivel most már minden más, mint azelőtt. A depresszió gyakran egy igen fontos mérföldkő az életünkben (például fiatalkorban), mert arra kényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Mindenáron egy másik életet szeretnék. Az ideáim (az álmaim) és a valóság (a történések) között őrlődöm. Feszültség húzódik a között, ami vagyok, és amivé válni szeretnék. Belső egyensúlyom felborul (amely talán hormonális is), rám se lehet ismerni. Úgy érzem, korlátoznak, szépen lassan elveszítem létem lényegét, az élni akarásomat, az életkedvemet. Haszontalannak érzem magam. A depresszió oka általában a körülöttem lévő dolgokban keresendő, egy élethelyzetben. Legyen szó az engem körülvevő emberekről (szüleim, gyermekeim, barátaim), állatokról vagy dolgokról (a munkám, a házam, a bútoraim). Lehet szó arról, hogy félek valaminek az elvesztésétől, vagy valamilyen súlyos vita uralja a közvetlen környezetemet (például testvérek közötti vita), íme néhány mondat, amelyek ezt a helyzetet jól illusztrálhatják: „Megfulladok tőled!'*, „Elszívod előlem a levegőt!" Néha nehéz kijelölni saját magunk és életterünk határait. Mi az, ami csakis a sajátom, mi az, ami másoké? A depressziós emberek gyakran nagyon érzékenyek. Mindent nagyon intenzíven megélek, ami körülöttem történik, érzékenységem megtízszereződött - ezért érzem úgy, hogy a környezetem megfojt engem. Feladom, mert túl nagy a teher. Nincs többé kedvem élni, és bűnösnek érzem magam azért, amivé váltam. Hajlamos lehetek önpusztító magatartásra. Figyelemre, odafigyelésre van szükségem, hogy újra megtanuljam értékelni magam, de a depresszió tudat alatt a környezetemet manipuláló eszközzé is válhat. Az életemnek nem része többé a nevetés. Bármi is legyen is búskomorságom oka, mostantól megvizsgálom, melyek a depresszióm mögött húzódó valódi okok. Fiatalként nagy feszültség, nyomás alatt voltam? Melyek azok a jelentős, gyermekkoromban megélt események, amelyek miatt az életemet ennyire hiábavalónak érzem? Egy szeretett személy, az életem értelmének elvesztése, vagy az, hogy nem látom, merre tart az életem? A valóság és a kötelezettségeim elől való menekülés semmire sem jó (például az öngyilkosság), még akkor sem, ha néha ez tűnik a könnyebb útnak. Fontos, hogy tudatában legyek a kötelességeimnek. Az antidepresszánsok nem elegendőek a depresszió elmulasztására: meg kell keresnem a betegség valós forrását. Mostantól tudatára ébredek annak, hogy egyszeri és megismételhetetlen vagyok. Rendkívüli belső értékekkel rendelkezem. Újra visszanyerem saját magam és az életem feletti irányítást. Választhatok a „feladás" és a „küzdés" között. Minden adott a sorsom megváltoztatására. Ha felelősséget vállalok saját életem felett, szabadabb leszek, és az erőfeszítéseim elnyerik méltó jutalmukat.

FRIEDREICH-ATAXIA

Ataxia: a mozgáskoordináció egyfajta zavara, az idegrendszer, azon belül a gerincagy és a kisagy degenerációja, elváltozása. A kisagy az egyensúly megtartásához és a mozgáshoz szükséges izmok összehangolásáért, koordinációjáért felelős. Eredete általában a „rossz" anyai gondolatséma. A fejlődő magzat megérzi, befogja ezt a gondolatot, és válaszol arra. Valószínűleg arra vágyom, hogy születendő gyermekem minden tekintetben megfeleljen az elválásaimnak, gyermekem viszont teljesen tehetetlennek érzi magát, nem képes a megfelelésre. Ha a gyermek vagyok, attól félek, hogy nem fogom tudni teljesíteni mindazt, amit az édesanyám elvár tőlem. Hogy nem rendelkezem a megfelelő segédeszközzel a megfelelő időben (a-taxi-a). Ilyenkor megtorpan a fejlődésem. Bármilyen korú is legyen a szóban forgó gyermek, anyaként tartozom magamnak annyival, hogy elmagyarázom neki, talán tényleg vannak vele kapcsolatos vágyaim, de ennek csak az az oka, hogy szeretem őt, és a legjobbat akarom neki. Bármilyen képességgel, erénnyel vagy problémával rendelkezzen a gyermekem, olyannak szeretem őt, amilyen. Ha a gyermekem még a hasamban van, akkor is beszélhetek hozzá, mivel már ebben a korban is érti, amit mondok neki. Ha valamivel már idősebb, szakítok időt arra, hogy beszélgetek vele, így érezni fogja iránta érzett szeretetemet, és a gyógyulási folyamat is be fog tudni indulni. Semmi nem ér fel a szeretettel és a bocsánattal, ha két ember közötti harmónia visszaállításáról van szó.

AUTIZMUS

Az autizmus a külvilág teljes elutasítása, a saját belső világba való visszahúzódás, ahol a képzelet és a vízió az úr. Menekülök egy helyzet, vagy a környezet elől, mert túlságosan fáj valami, vagy úgy érzem, kigúnyoltak. A fájdalmam, a szomorúságom, a reménytelenségem olyan mértékű, hogy elszigetelem magam a fizikai világtól. A külvilágot idegennek és fenyegetőnek élem meg. Az a tény, hogy én, autistaként, elvonultam a saját kis hermetikusan elzárt .buborékomba", azt eredményezi, hogy a naponta kívülről kapott több ezer információt elraktározom a belső világomban ahelyett, hogy más emberekkel megosztanám. Egy fekete lyukban találom magam, egy olyan úton, amelynek nem látom a végét. Az a benyomásom, hogy az előírt „szabvány" olyan elérhetetlen, hogy könnyebb számomra védelmet keresni a hallgatás védőbástyái mögött, mintsem folyton-folyvást önmagamat meghaladva mások (szülők, tanárok, főnök) részére számadással tartozni. A betegség kezelése talán lehetséges, azonban a gyógyulás kiindulása inkább belső, mint külső eredetű. Bárhogy is legyen, a környezetemnek képesnek kell lennie az én belső világomból kiindulva kommunikálni, hogy engem újra vagy jobban hozzásegítsen a fizikai, valós világgal való kontaktus felvételéhez. Így, belső világomba zárkózva, mások számára nehéz a velem való kapcsolatteremtés Jobban fel kéne ismerniük az igényeimet és a félelmeimet azért, hogy később meglegyen az elegendő bizalmam és nyitottságom ahhoz, hogy újra visszatérjek a külvilágba.

KÓMA ( AGY - MÉLY ÁJULÁS, ÁJULÁS, BALESET)

Kóma általában valamilyen baleset következtében jön létre. Gyakran előfordul, hogy még a kómába esés állapota előtt az ember úgy érzi, meg fog halni, mintha eljött volna az utolsó órája. A kóma előbb bekövetkezik, még mielőtt teljesen tudatában lehetnék ennek a pillanatnak. A tudat kikapcsol, az eszméletemet elveszítem. Gyakran, a kómából ébredve, a memóriából kitörölődnek a megélt trauma pillanatai. Általában egy személytől vagy egy helyzettől való menekülés miatt érzett bűntudat az, ami előidézhet egy balesetet. Ha nehéz ezt a bűntudatot kezelnem, akkor a kómába menekülök. A kóma görög eredetű szó, „mély álmot" jelent. Ez az állapot egy személytől vagy egy élethelyzettől való menekülés iránti erős vágyai takar. Annyira nagy fájdalmat érzek belül, hogy bezárkózom, mivel nagyon reményvesztett, magányos és frusztrált vagyok. Érzéketlenné szeretnék válni az élet nehézségeivel szemben. Ez a mély álom egyfajta védekezés számomra. Érzéketlenné tesz mindarra, ami körülöttem történik. Inkább teljesen tudat nélküli állapotban szeretnék maradni mindaddig, amíg az élet elviselhetőbb lesz számomra. El kell döntenem: elmegyek, vagy itt maradok. Ugyanezt a döntést kell meghoznom akkor is, ha diabéteszes kómába esek, amelyet a vér túl magas vércukorszintje, illetve az agyba kerülő túl magas cukortartalmú vér okoz. Olyan nagy szomorúságot érzek, hogy el akarok menekülni a világból, amelyben élek. Még akkor is, ha a kóma igen hosszú ideig is eltarthat (hetek, évek), nagyon fontos, hogy a szeretteim kimutassák a szeretetüket, érzelmeiket, és közvetítsék felém, hogy én döntök arról, menni akarok, vagy itt maradok. Amikor kómában vagyok, az agyam olyan szinten aktív maradhat, hogy hallhatom, amiket mondanak nekem, érezhetem közelségüket, a belőlük áradó szeretetet, még akkor is, ha nem vagyok képes mozogni vagy beszélni. Az is lehet, hogy a haláltól való félelem tart ebben az eszmélet nélküli állapotban. Ilyenkor arra van szükségem, hogy megnyugtassanak, és elmondják nekem, hogy teljes biztonságban elmehetek, ha éppen arra vágyom. Ha megnézem egy kómában fekvő ember energiáit, akkor szembeötlő, hogy az energiakapcsolataiban a kóma mélységétől függően szakadás történt. Jó lenne, ha energetikai kezelésben részesítenénk a kómában lévő embert, hogy orvosoljuk a helyzetet.

NARKOLEPSZIA (IDEGRENDSZERI BETEGSÉG)

A narkolepszia a központi idegrendszer ismeretlen eredetű krónikus betegsége, amely elsősorban az alvás-ébrenlét ritmusát érinti, és amelynek lényege az alvás (álom fázis) ismétlődő betörése az éber állapotba. Hátterében az alvás-ébrenlét ciklust meghatározó kémiai folyamatok zavara áll. Az alvás pár másodperctől több mint fél óráig is eltarthat. Az álom kibúvó a félelmeim és ellenállásaim elől. Nemet mondok a fejlődésre, elutasítom, nem akarom elfogadni azt, ami az életemben történik. Ezért inkább elmenekülök, mert nincs többé kedvem látni bizonyos embereket, vagy átérezni bizonyos élethelyzeteket. Mivel nem tudom, hogyan oldjam meg ezt a helyzetet, mivel nem vagyok képes érvényesíteni önmagamat, ezért az álomba menekülök, mivel ezt látom a legkönnyebb megoldásnak. Ilyenkor hajlamos vagyok áldozatként viselkedni, mivel tehetetlennek érzem magam, vagy azt gondolom, hogy nem rendelkezem a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy szembesüljek azzal, ami félelemmel tölt el. Tehát jobban teszem, ha kézbe veszem az életemet, előre haladok, és kész vagyok egy barát vagy egy szülő segítségét kérni azért, hogy cselekedhessek, és olyanná tehessem az életemet, amilyennek én szeretném.

SZÉDÜLÉS (AGY) 

Ha szédülök, akkor olyan esemény vagy személy elől szeretnék elmenekülni, akit vagy amit nem vagyok hajlandó meglátni, meghallani. Úgy is érezhetem, hogy egy helyzet számomra túl gyorsan halad előre, és félek azoktól a változásoktól, amelyeket ez az életemben okozna. Olyan, mintha nem lennének irányadó, tájékozódási pontjaim, amelyek vezethetnének engem, és az lehet a benyomásom, hogy az apám vagy a számomra a tekintélyt képviselő személy nincs jelen, vagy jobban kellene segítenie abban, hogy milyen irányt válasszak. Inkább bezárkózom, elmenekülök. Mindent szeretnék irányításom alatt tartani, a bennem és rajtam kívül történő eseményeket egyaránt, azonban mivel ez nem lehetséges, instabil és ideges leszek. Ha szédelgek, akkor lehetséges, hogy alacsony a vércukorszintem. Fontos, hogy felfedezzem az életörömöt, kis kedvességekkel, örömökkel ajándékozzam meg magam, és hogy bízzak a jövőben.

TALAMUSZ

A talamusz a harmadik agykamra oldalfalában lévő, tojás alakú törzsdúc, a kérges test alatt helyezkedik el. Az érzőpályák „átkapcsoló állomása": az érzékszervektől az agykéregnek üzeneteket szállító információs csatornák óriási tömegével áll kapcsolatban, összerendezi az érző ingereket, amelyek az agykéreg felé mennek vagy onnan érkeznek. Működési zavara nagy, önmagammal kapcsolatos kétségekre utal: ki vagyok, és mások hogyan érzékelnek, értékelnek engem. Hajlamos lehetek a reménytelenség érzésére. Félek mások megítélésétől, és attól, hogy nem becsülnek meg. A valódi identitásomat keresem. Megtanulom magamat olyannak elfogadni, amilyen vagyok. Ha igaz vagyok az engem körülvevő emberekkel, akkor sokkal több szeretet lesz bennem, egészséges és tartós kapcsolataim lesznek.